Yo! Twix Raps

Twix: A zenéd Magyarországon egyedülállónak hat. Mióta zenélsz? Milyen hangszeren tanultál meg először játszani? Kik/mik vagy milyen műfajok vannak/voltak hatással a stílusodra?
Modus: 2003 óta írok zenéket. Egy-két évig gitároztam, azután zongorázni tanultam. Az utóbbi években már nem jártam tanárhoz, hanem egyedül gyakoroltam, fejlesztettem magam. Zeneileg nagyon sokféle műfaj befolyásolt a komolyzenétől kezdve a jazzen át a népzenéig szinte minden. Ezek a zenei hatások szinte kizárólag külföldről jöttek. Talán ezért érezhetik az emberek idegennek/szokatlannak a stílusomat itthon, mert alapvetően nem magyar zenék inspiráltak.

T: Első kisalbumod, az Abstruse Parlance 2010 eleji megjelenése után az amerikai blogokra is betört. Itthon is többeknek tetszett, akiknek az azelőtt Myspace-en meghallgatható számaid nem. Idei kisalbumod a Transistor Blister. Hogy fogadták? Milyen visszajelzéseket kaptál?
M: A Transistor Blister EP hangzás tekintetében egy sokkal kiforrottabb hanganyag volt, mint az első kislemez. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam külföldről, amerikai és nyugat-európai blogokon láttam róla jó néhány postot. Itthon nem tudom, hogyan fogadták, nem is érdekelt. Közvetlen ismerőseimen kívül máshoz nem juttattam el a lemezt.

T: Miért nem érdekeltek a hazai visszajelzések?
M: Azért, mert nem az itthoni szcénának szántam azt az anyagot, de ez elég egyértelmű. Én nem foglalkozom már jó ideje azzal, ami itthon történik, egy-két csoportosulást leszámítva, pl. S-10. Sajnos összességében vicc az egész. 

T: Miben nyilvánul meg az, hogy a magyar szcéna vicc?
M: Komolytalan, nem halad semerre. Szinte ugyanazok az előadók vannak a középpontjában, akik anno a Fila Rap Jamen feltűntek. 5-6 csapat/előadó osztja fel egymás között a fellépéseket.
Vannak mck, akik szeretik azt ecsetelni, hogy ők milyen kemény lakótelepen élnek. Ez se nem érdekfeszítő, se nem izgalmas, se nem szórakoztató, se nem tartalmas. Fárasztó azt hallgatni, hogy ki mennyi street knowledge-dzsel van felvértezve amiatt, hogy panelházban lakik. Egyébként sem igaz hogy ezek a környékek bármennyire is zordak lennének, ezt mindenki tudja, aki élt ilyen lakótelepen... Felesleges erőlködni és eljátszani a thugot. Elsősorban az NKS-re/Beat Marketre/Siska-ra stb. célzok.
A mostani magyar előadók szövegei 98 %-ban nem szólnak semmiről. Nem képesek tudatosan kifejteni egy témát. Pedig sok mindenről lehetne beszélni.
Egyébként a magyar hiphop lényege, hogy mikor megnézel egy klipet, akkor hirtelen nem tudod eldönteni, hogy ez most paródia-e vagy sem. Például nézz meg egy Barbárfivérek klipet, érteni fogod, miről beszélek.

T: Körülbelül egy évig New Yorkban éltél. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál? Voltak felkérések? Kikkel kerültél kapcsolatba?
M: Nagyon meghatározó élményeim voltak abban az időszakban. Nem csak zenei téren. Különös volt tapasztalni, hogy mozgatja az ottani embereket a zene, amit csinálok. Megismertem kint egy rakás producert, mc-t, grafikusokat és filmrendezőket, operatőröket. Csináltam pár live act-et kisebb-nagyobb beat esteken Brooklynban egy MPC-vel és egy Microkorggal.

T: Miért jöttél haza?
M: Az egyetem miatt, mert még most el akartam kezdeni valamint tudtam, hogy lesznek szabadúszó munkáim, amikkel tudok pénzt csinálni, amíg itthon vagyok.

T: Az USA-Magyarország különbség mennyire ütközik ki? Egyáltalán miben különbözik a két közeg?
M: Ott nagyon rétegelt a közönség: vannak szélesebb körök, amelyek tudatosan hallgatnak zenét és van egy saját mércéjük. Persze ott is fut rengeteg szar, főleg manapság.

T: Van létjogosultsága a múlt és a jelen összehasonlításának a tengerentúlon vagy az ilyesmivel nem foglalkoznak?
M: Sokan mondják, hogy régen pl. Black Star vagy Jeru ment a tv-ben most meg Sean Kingston vagy Rick Ross. Ez valóban katasztrófa.
Egy maréknyi megalomán, pénzéhes ember tönkretette az egész ipart. Ilyen fos slágereket meg is esznek az emberek és ezeket olcsóbban, gyorsabban el lehet készíteni: jobban megéri, mint minőségi dolgokat készíteni, de ez világszintű jelenség ugyebár. A világ többi részén is ugyanez tapasztalható. 

T: Napjainkban a zenélésből egyre nehezebb megélni. Milyen lehetőségeket látsz ebben? Eszedbe jutott már kézzelfogható lemez kiadása?
M: Én csak az alkalmazott zeneírásban látok perspektívát. Mostanság filmes egyetemről frissen kikerült filmrendezők játékfilmjeihez készítek megbízásra zenei aláfestést, filmzenét. Ebből elég jó pénzt tudok csinálni, egyébként anyagi szempontból semmi értelmét nem látom manapság lemezeket kiadni, Magyarországon pedig végképp nem. Még a digitális terjesztés (iTunes) se mondható annyira kifizetődőnek, hogy valaki fizetni tudja belőle a számláit.

facebook: http://www.facebook.com/modus.aka.ronteaux.P

vimeo: http://www.vimeo.com/modushiphop

soundcloud: http://soundcloud.com/modus91

Twix: Ez már a második videó a közelgő albumodról. Minden számhoz készülni fog egy videó? Mit tudhatunk a lemezről?
Zefil: Amennyiben anyagilag kivitelezhető örülnék, ha minden dalhoz lenne egy videó is, de a közeljövőben, azaz még nyárig két nemzetközi előadóval készített klip a terv. MC Kemonnal a Str8 Hustlin, ami már megtekinthető, aztán márciusban Deadly Hunta-val készül egy közös dal. Utána megint robbantok egy jókorát a magyar szcénában: a legendás Nine-nal fogunk rögzíteni egy dalt méghozzá a két – valószínűleg – legerősebb magyar lírikus, Funktasztikus és Busa Pista kíséretében.

T: Az ilyen közreműködések itthon nem jellemzőek, az Afu-Ra produkció gyakorlatilag példátlan. Mi a cél?
Z: A cél az, hogy végre kicsit felkapják a fejüket az emberek arra, hogy ebben az országban is vannak olyan hip hop előadók, akikkel szívesen dolgoznak világsztárok is; akiket nem feltétlen az motivál, hogy pénzt keressenek azzal, hogy benne vannak egy közreműködésben, hanem a későbbiekben egy jól jövedelmező piaci lehetőség miatt. Mivel nekem megvannak a nemzetközi kapcsolataim, szeretném kihasználni azt, hogy nagyon sok híres előadóval igen jó viszonyban vagyok, vagyunk.
Lesznek még igen nagydurranásaim a jövőben, ezt megígérhetem.
Részemről ez egy új dolog, most vágtam bele. Eddig dj-ként próbáltam érvényesülni, de bizonyos körök ezt nem nagyon szerették, így meg is tettek mindent, hogy engem eltávolítsanak, de engem nem lehet csak úgy félrelökni!

T: Az Afu-Ra videó egy kicsit több visszhangot kapott a kelleténél, gondolok itt Dopeman reakciójára a facebookon. Mi lehetett az oka? Hogyan kommentálnád?
Z: Lacinak nem tudom mi baja volt, meg sem lett említve a számban, ő mégis úgy érezte valamiért, hogy be kell szólnia valamit. Megtette, aztán törölte.
Nem kommentálom, felesleges; nem is ismerem őt, soha nem beszélgettem vele.

T: Miért nem szimpatizáltak a gondolattal, hogy te jelen vagy a magyar hip hopban?
Z: Ezt nem kifejezetten a hip hop szcénán belüli emberekre értem. Évekig próbáltam mainstream fekete zenéket játszani kismillió egyetemi bulin, r&b partykon, stb. Az ebben a közegben dolgozó emberek nem szeretnék, hogy én jelen legyek, főleg Budapesten. Mindig azt tolják ki, akitől van félnivalójuk; tőlem úgy látszik volt.
Ha tetszik, ha nem akkor is a legjobbak között voltam és vagyok még most is.

T: Nagydurranások alatt mit értesz? Mikre számíthatunk?
Z: Konkrét neveket nem szeretnék elárulni, de engem abszolút a 90-es évek hip hopja éltet a mai napig. Kilátásba került, hogy olyan legendákkal dolgozhassak a későbbiekben, akikről én magam sem hittem volna soha.

T: Szóval rajongóként és a magyar hip hop egyik arcaként dolgozol velük. Ez hosszútávon kifizetődő?
Z: Nagyon remélem, hogy igen. Én teljes mértékben európai piacban gondolkodom. Most úgy néz ki, hogy egy elismert nemzetközi ügynökség foglalkozhat tovább a dolgaimmal; olyan nevekkel kerülhetnék egy managementbe, mint például Bilal vagy Angie Stone.

T: A lemez kapcsán milyen konkrétumok vannak?
Z: A munka elején járunk, még a lemez címén sem gondolkodtam. Sajnos a nemzetközi közreműködések miatt nehéz időhöz kötni, de szeretném, ha idén elkészülne a teljes lemez. A magyar előadók közül is csak olyan emberekkel dolgozom, akiket szakmailag és – talán még fontosabb – emberileg is maximálisan elismerek.

T: Magyarok közül kikre számítasz közreműködőként?
Z: Erről nem szeretnék konkrétumokat elmondani, de az albumon lesz egy igazi meglepetés. Erről csak annyit árulok el, hogy egy elfeledett ember visszatér egy nótára. Nem lesz semmi az sem… lesz miről csámcsogni.

Kedves András!

Remélem túltetted magad az incidensünkön, amikor mint egy kisfiú, akinek leoltják a rajzát, amit ő Monet-hez mérhetőként mutat be, de a komolyabb felnőttek a cuki napocskát nemigen tudják esztétikailag értékelni. Sőt, bizonyára valóban túltetted magad rajta, ugyanis azóta semmilyen rólam írt vagy nekem címzett, az ekéhez hasonlóan mélyen szántó gondolatoddal nem találkoztam az internet nevű csodán, amit fejlődésnek könyvelhetünk el valamennyien, beleértve téged is, Bandi!

Ahhoz hasonló tisztelettel dedikálom neked ezt a kis kritikát, amivel fogadtad a múltkori konkrétumokban szegény félmondataim.

Kedves olvasóm!

AZA végtelenül kiegyensúlyozott, pszichológiailag egészséges ember és egyébként is egy akadémikus, ezt több ízben is bizonyította, azonban azt még nem, hogy mennyire eredeti producer és üde, folyamatosan újuló színfoltja a magyar hip hopnak. Most sikerült!

Van egy Snowgoons nevű német producercsapat, akiknek az az életük, hogy egy hangzatos dalt letöltenek a netről, az alá beraknak valami aaaaatttttombanger dobot egy faék egyszerűségű képletben és megszületett a csoda: az AZA-hoz hasonló, már szavazójoggal rendelkező hülyegyerekek madafakák, és emellett producerdizséemszík bólogatnak rá! Ez a tudományos tevékenység (mert kétségkívül az), félóra FL Studio használat után tökéletesen elsajátítható és pont arra emlékeztet, amit a popzene művel. Pont tegnap töprengtem egy kocsmában azon, hogy miért kell minden egyes popszámba ugyanolyan basszus, ugyanolyan dobok és úgy általában: ugyanolyan hangszerelés? Megvan, mert napjaink poprajongói javarészt igénytelenek! Azonban a hallgatók igénytelensége nem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen ők azt hallgatják, amit kapnak, amit a fősodor az orruk elé tol, kivéve, ha "műkedvelők". Ebből mi következik? A popelőadók javarészt igénytelenek! Ugyanarról a másolásról szól a mostanában sokat említett Eurovíziós dalfesztivál, mint amit AZA művel. Pontosan, kedves olvasó, kitaláltad! AZA madafaka igénytelen! Erre van bizonyíték is.

Méghozzá a macsétájával és a saját keze által készített lemeze - nyilván ő gyártotta le az összes albumot vagy tán a biteket domborította rá a CD-kre? sose tudjuk meg. A saját kezűleg készített lemez címe nem más, mint Back To Business! Aztarohadt, valahonnan ismerős ez a cím! WOW!!!!!!!!! AZA még mindig a 2009. július 21-én megjelent egyszerűen zseniális, mindenki által ismert és elismert Randam Luck csapattal készült produkción csüng! Ez igen! Jó, hozzátartozik a történethez, hogy 2010. augusztus 13-ára, péntekre ígérték a lemezt pár héttel a Randam Luck album megjelenése után, tehát akkor AZA még javában a méltán híres, a magyar hip hopot mindenféle szempontból megreformáló (NEM!) közreműködés mámorában égett. Nade térjünk vissza a mesterműhöz!

Nem mondhatom azt a lemezre, hogy foskula, mert az nem elég deskriptív ebben az esetben. Egyszerűen ennyire egyhangú lemezt ennyire szar mc felhozatallal még a Snowgoons sem tudott volna összehozni. Vannak nagy nevek az albumon, Craig G és Krumbsnatcha, jobb napjaimon Reef, de eléggé vérszegények. Viszont a kis nevek egymás klónjai vagy én nemtom mi folyik itt, de ez valami röhej. Ezek az emberek közel sem akkora elmék, mint amekkora a nevük. Ezek tényleg elismert underground mc-k lennének az USA-ban? AZA, vágod miket beszélsz? Még szarabb helyzetben lehetnek az Államokban mint itt. De a legszomorúbb az egészben mégis az, hogy AZA már legalább 4 éve ilyen alapokat ír és még így sem tud egyről a kettőre lépni csak mondjuk lekopírozza a példaképeit. Jah, elnézést! Most már nem csak magyar mintákból dolgozik! A fegyverropogás is megvan és fontos is, hiszen a hangulatfokozás elengedhetetlen kelléke minden lemeznek, és így sokkal jobbat lehetett nevetni az albumon!

Másrészt: valaki a hallgatók közül tudna említeni egy pillanatot az albumról, amikor úgy gondolta, hogy "a rohadt életbe, ez valami eszméletlen nagy"? Vagy egyáltalán emlékeztek elkülönülő számra, esetleg valami nagyon penge rímpárra vagy verzére? Nem? Hát tényleg kurvára egyáltalán nincs momentum a lemezen és erről mind a neves mc urak és a producer is tehet. Annyiban tud emlékezetes lenni, hogy erre a szarra vártak rajongók ezrei, tízezre, de tudom, a javának bejön, amivel nincs gond csak nem értem, hogy miért. De biztos ez is az én hibám, hiszen tízezrek nem (pedig de) tévedhetnek, ezt mindenki tudja.

De várjunk csak, hát DJ Illegal azt írta, hogy Killakikitt+Snowgoons=KillaGoose KillaGoons. EZ AZ, VAN REMÉNY A MAGYAR HIP HOPBAN! Nyugodtan fogok aludni; fröcsögni, reklámozni pedig lehet a facebookon. Köszönöm a figyelmet!

A Facebook csodálatos találmány. Én is használom, olvasói bázisom java AZA révén ezt nyilván tudja is - köszi még egyszer, csak 1200 oldalletöltésem volt aznap. Képeket, videókat, egymással fontos információkat lehet rajta megosztani, pl. "szomivagyok", "kenyér", "ma van a kvantumfizikusok világnapja, tedd ki te is ha az vagy, lájk, ha hazudok" "lakótársat keresek", "elveszett a kutyám", "valaki megy ma BP felé kocsival?" ecetera, de még lehet rajta a kedvenc zenészeink, filmészeink, egyéb -észeink profilját lájkolni, hogy naprakészek legyünk velük kapcsolatban. A technika diadala!

Idilli kép, kicsit utópisztikus. Kár, hogy a lájk státusszimbólummá vált egyes vagy kettes -észek, többnyire hip hop -észek körében és szinte követelik a lájkot. Gyakran kerül a lájk szó olyan mondatokba, ahol a lájk szót egy többnyire háromjegyű szám előzi meg és egy ható ige, aminek a legvége mindig -átok. Itt egy példa: "Ha ma éjfélig összejön 300 lájk, akkor holnap láthatjátok az új klipet." Nos, ez részben érthető, viszont a lájk sokszor olyan mondatokban is megtalálható, ahol nem is szerepel, de helyette ott az osszátok meg. Agyfaszt Idegzsábát kapok az ilyenektől.

Akit érdekel valami, valaki vagy annak a zenéje, akármije, az már lájkolta azt a valakit/valamit. Hihetetlen, hogy néhány -ész ezt nem fogja fel. Vagy az ilyesmi voltaképp egyfajta netes vagy 21. századi shout? Mi történik itt? Leszoktunk a videókról meg a különféle promóciós lehetőségekről? Ezt most így hogy?
Lájkolnám, ha egy kicsit kreatívabbak lennének az -észek és nem feltétlenül az -átok szó jutna eszembe a közösségi portálon való reklámozásról.
Lájkolnám, ha az -észek végre eszek lennének.
Lájkolnám, ha Day nem engedné meg, hogy Riddlert lájkoljam.
Lájkolnám, ha a Facebook lájkok egyszerű számok lennének ahelyett, hogy azt jeleznék: kinek a produktuma vagy személye mennyit ér és az -ész amikor csak ránéz, az jusson eszébe, hogy mekkora istenkirály.

Jézusom! Hát mennyi lájkot pazaroltam el egy szempillantás alatt? Egy, kettő... 16 azaz TIZENHAT lájkot. Tizenhetet. És eredetileg egy, de két megosztást.
Most mi lesz? Nem láthatjuk a klipet!

AZA! ZSENI VAGY! Köszönöm az ingyenreklámot!

Nektek pedig, akik olvastátok a posztomat, köszönöm a figyelmet, királyok vagytok:)

Sosem gondoltam volna, hogy 3 félmondatom miatt bárki ekkora "balhét" csinál, mert AZA, - álnevén: A SÖTÉTSÉG Fejedelme - a droidhadseregét irányítva volt hajlandó reagálni az előző posztomra. Minden esetre azért a Kispestet meghallgatom majd még párszor, mert annak fasza az alapja.

...és az újév örömére berakok egy kis Essemmet, pedig megfogadtam, hogy idén már csak Preemot fogok hallgatni.

Tavaly elindítottam a Hip hókuszkár, vagy valami ilyesmi nevű díjamat, azonban azt kicsit nyakatekertnek találtam utólag, úgyhogy átneveztem Hip Hop Oszkár-díjra. Mint egy éve, idén is a hiphop.hu Zenedíj c. versenyét veszem alapul.

Nos, tisztelt egybegyűltek, hölgyeim és uraim, nem is húznám tovább az időt! Íme az Egy csoki(Twix csoki) élete blog egyszemélyes szerkesztőségének és - ímmelámmal - szakértői bizottságának idei díjazottjai valamint kommentára.

Év albuma jelöltjeim:

• Káva - Psziché
• The Steve - Dogma
• Funktasztikus - Táncdalok, sanzonok, melodrámák

Igen, tényleg csak három. Ezt a három albumot tartottam jónak. Nem, véletlenül sem elviselhetőnek, annyira nem vagyok kritikus, hanem jónak. Kár, hogy Busa Pista idei lemeze, a Busás Haszon még kimaradt, de ami késik, az bizony nem múlik... khm... nem mindig.

A győztes: The Steve - Dogma

Ezen nem is érdemes vitázni - ismétlem: Busa Pista albuma még kimaradt -, az ő albuma volt a legjobb idén.

Steve szinte egy szemernyit sem változott: ugyanolyan szemérmetlenül basz szid le vagy hánytorgatja fel hibáid, ahogy azt ezelőtt tette, azonban ezt tanítás gyanánt teszi, ugyanígy volt eddig is. Túl sokat az ő részéről nem érdemes beszélni, még a végén puszta seggnyalásnak tűnne, viszont fontos megjegyezni, hogy a karcokat Kool Kasko jegyzi, az album alapjain pedig a Hiányzó Láncszem nevű trió dolgozott, akik a hangulatteremtéshez nagyon értenek és az album emiatt végig egyben tudott maradni, ami manapság közel sem gyakori. Hozzátenném: saját készítésű mintákkal dolgoztak és így sem lett monoton hulladék, úgyhogy a győztest részemről így módosítanám, hogy mindenkinek egyértelmű legyen: The Steve & Hiányzó Láncszem & Kool Kasko - Dogma

A hiphop.hu Zenedíj'11 év albuma jelöltjei:

• Barbárfivérek - Úthenger
• DSP - Elmezaj
• Hősök - Négy évszak
• Killakikitt - Legenda
• The Steve - Dogma

Egy kérdés: bárkiben felmerült, hogy egy ilyen mezőnyben a Dogma nem lesz első? Komolyan ennyire szegényes lenne a magyar hip hop? Ilyen szar gyenge albumok a top5-ben? Jó, a DSP megkapja a tűrhető plecsnit, de a másik három? A másik három, rettenetes, ha tetszik, ha nem.
Kezdeném a Hősökkel. Az ő nevük lehetne már lassan az is, hogy a Hősök, Akik Legalább 10 Éve Ugyanarról A Semmiről Rappelnek. Jó, értem, legyünk barátok, meg tesók meg minden... najó, azért nem vagyok én mindenkinek a tesója, csak azért mert "rappet" hallgat! Másrészt a Hősök már véletlenül sem az a hitelesnek mondható valami, hanem egy Viva TV & DC kollaborált középszerű mc-kből álló magyar hip hop projekt, akiknek csak a várt 'semmiről, de nagyon hangosan rappelést' kell hozniuk.
A Barbárfivérek... jó, értem én, hogy mekkora király - ... - a Tibbah az MPD-jével a hóna alatt meg a Deego(Diggieman?) a nevetséges eltorzított hangjával - így a Jamaica Fekete Pákója((C) Kriptha) versenyben orrhosszal előzi Millichabot -, de komolyan, ki értékeli ezt? Ki az, akinek jó ezt meghallgatni egy kemény iskolai vagy melós nap után? Én a hajamat tépem már első hallgatásra.
Aztán jön a Killakikitt. Őket nemigen kommentálom, egyrészt azért, mert szalonképesen nemigen sikerülne, másrészt meg azért, mert egy felhőkarcolóról lettem volna képes mielőtt egy zongorát löknek utánam, ha díjazzák őket, de...

hiphop.hu Zenedíj'11 év albuma: The Steve - Dogma

Örömbódottá'! Gratula!

Egy pirospont: a Fixi4 - Jazzelünk a betonon EP-je meghallgatása mindenkinek - ha nem ajánlott, akkor - kötelező. Kár, hogy rövid lett. Hallgattam volna még egy pár óráig... napig...

A hiphop izé 11 év csapata jelöltjei nálam:

• Punnany Massif
• Akkezdet Phiai
• Káva Krú
• TheShow

Nemigen tudnám megindokolni, hogy miért ők. Ők szimpatikusak, azt' kész. Így a kategória győztesei nálam ők!

A ... év csapata jelöltjei:

• Barbárfivérek
• DSP
• Hősök
• Káva
• Killakikitt

LOL, a Káva csak azért került be, mert Steve nem csapat?:D 4 jelölt megegyezik az év albuma kategóriában jelöltekkel, ez nem lehet véletlen. Nem vagyok kompetens a dologban, bár a Barbárfivéreket nagyon kéne szeretnem, hiszen, ha jól számolom, az utóbbi pár hónapban háromszor is megfordultak a közeli Hódmezővásárhelyen, de hogy minek, arra szerintem a szervező sem tudna értelmes választ adni. HÖ-HÖ

Apropó, egy kis kitérő: ugyanez a szervező meghívta még a Hősöket (kétszer?) is és ha jól emlékszem - vagy nem -, a DSP-t és/vagy Siskát is Vásárhelyre, egy másik srác a Killakikittet - egy KOCSMÁBA - és utána decemberben szervezett egy Harakiri fellépést - utóbbi részleteibe nemigen mennék bele, hallottam ezt-azt, nem kéne égetni a várost, a környéket - azonban a lényeg az lenne: nyissatok már egy kicsit! Kriminal, Bobáék, AKPH, Punnany Massif? Velük mi van? S-10? Én nagyon szívesen részt vennék ilyen bulikon és képzeljétek el, drága szervezőurak, hogy mekkora tömeg lenne egy NKS&AKPH bulin! Ti meg itt pazaroljátok a pénzeteket arra, hogy a ti kedvenceitek úgymond nektek csináljanak bulit, legyen kép a backstage-be, elmondhassátok, hogy söröztetek Deegoval, hogy mekkora arc ez a Tirpa, meg ilyenek. Ezért megéri? Szerintem nem. Gondolkozzatok!

A hiphop.hu 11 csapat győztese: DSP

Év szóló előadója nálam:

• Norba
• Busa Pista
• The Steve
• Funktasztikus

Hmmm... Nagyon nehéz megmondani, hogy ki volt nálam az év szóló előadója. Norba nálam, amióta megy a Hanyag Elegancia meg a Stíluspakkok készülnek, mindig szimpatikus, bár igazából ezt "civilben" műveli, nem teljesen úgy, mint egy előadó.
Busa Pistának és Funktasztikusnak gondolom rengeteg fellépése volt idén is és még egy-egy albumot is sikerült összehozniuk, nameg a klipek.
Steve pedig Amerikából(!!!), Arizonából hozta össze az albumát a Magyarországon dolgozó producerekkel, ami némi szervezést nyilván igényelt.

Az év szóló előadója nálam tehát... Norba, Busa Pista, The Steve és végül, de nem utolsó sorban Funktasztikus.

A hh.hu év szóló előadója jelöltjei:

• Curtis
• Essemm
• Funktasztikus
• Siska Finuccsi
• The Steve

Nos, az a helyzet, hogy Funktasztikust kiveséztem, Steve-et szintén, úgyhogy jöjjenek a többiek.
Curtis. Komolyan Curtis? Tényleg? Hihetetlen. Még jó, hogy nem nyerte meg. Valószínűleg atomvillanás lett volna a vége a dolognak.
Essemm. Nekem sosem jött be igazán a rapje, azonban némileg javuló tendenciát látok részéről. Valószínűleg jövőre ő is bekerül a listába, csak így tovább!
Siska Finuccsi. Sok fellépése volt biztos, nemigen tudom, hogy mi zajlik körülötte, bár engem nem is érdekel, sosem tartottam egy veszett intelligens mc-nek, bár elég ügyes. Nos, ennyi.

A hh.hu év szóló előadója: The Steve

Ismét gratulálok!

Az év klipje jelöltjei nálam:

• Punnany Massif - Pécs Aktuál X
• DJ Zefil feat. Afu-Ra & Funktasztikus - Tengeren innen, tengeren túl
• TheShowCrew - Te kikkel?
• Káva & Vészk'járat - Nincs vissza
• Norba - Kartonváros

Nem vagyok kompetens a klipgyártásban, viszont azt még én is elmondhatom: jó ezeket a klipeket nézni, a számok is jók. Az Afu-Rás klip gigamutatvány, nagyon nagy teljesítmény, remélem sok ilyenre lesz még példa, még akkor is, ha ez egyeseknek nem tetszik. Nagyon nagy még az is, hogy tudtommal két nap alatt készült el az egész Kartonváros, a klip és a szám is. Le a kalappal mind az öt videó készítői előtt, zseniálisak, nálam mind az öt nyert.

Az év klipjei jelöltek a hiphop.hu Zenedíj'11-en:

• Antal & Day - A mi sztorink
• Essemm - A nevem Essemm
• Káva & Vészk'járat - Nincs vissza
• Ketioz - Nekünk a zene
• Majka & Curtis - Bomba vagy baby

Érdekes, hogy itt még nem volt annyira "gengszter" és erőltetett Day, mint amilyen végül lett (Day, ezt hagyd abba, rossz hallgatni! A régi Dayt akarjuk sokan, mert azt jó volt hallgatni, még ebben a számban is király voltál.), viszont Antalt már itt sem jó hallgatni, de még nézni se.
Essemm klipje, ez az alap igen fasza, megadja a szám és a klip hangulatát is, mondhatni univerzális. Jó videó.
Ketioz - Nekünk a zene. Nem rossz klip, sőt, jó klip, a szám is egész jó. Tetszett, bár szerintem volt ennél jobb is.
Bo-bo-bo-bomba vagy bébi, de ez a szar klip mit keres még itt? Hagyjatok már az ilyen szarokkal, ki szavazta ezt a top5-be?

Az év klipjei a hiphop.hu-n: Antal & Day - A mi sztorink

Az év dala jelöltjei nálam:

• The Steve - Ikrek
• Furakor - Vaddá születés
• Funktasztikus - Kamu és gyémánt
• Zéessó - Kihalt minden
• Fixi4 - Jazzelünk a betonon

Itt nem tartom indokoltnak az érvelést, hiszen egy-egy számot nem minden esetben lehet kritizálni, úgyhogy ez most elmarad. Valamennyien díjazottak! Micsoda csoda:D

Az év dala jelöltje, Zenedíj'11:

• Curtis - Kispest Újpest a negyedem
• Essemm - A nevem Essemm
• Hősök & Deego + Siska Finuccsi - Szó fel 2.
• NKS & Killakikitt - A kocka el van vetve
• Punnany Massif - Élvezd

Az év dala a Zenedíj'11-en: Hősök & Deego + Siska Finuccsi - Szó fel 2.

No comment.

Gálánk végére értünk, köszönöm, hogy velünk tartottak. Tartsák meg ezt a jó szokásukat!
A díjazottaknak ezúton is gratulálok, jövőre sok jó fellépést, albumot, klipet és sikert kívánok!

És még valami. Tudom, hogy az utóbbi egy évben baromira eltűntem néha(leginkább azért, mert nem szállt meg az iklet), volt egy-két ígéretem is, amit nem tartottam be - ez sajnos a borzasztó szervezőképességemnek köszönhető -, de jövőre igyekszem heti vagy legalább havi egy helót(értsd: legalább egy rövid posztot) publikálni. Ez az újévi fogadalmam. BÚÉK

Dopeman Fanyarország bohóca, ehhez nem fér kétség. Most éppen magát tűzte ki "a hatalommal való szembenállás első számú jelképévé". Ezzel semmi gond nem lenne, kell valaki, aki összegyűjti az emberek gondolatait. Azonban felmerül a kérdés, vajon Dopeman megfelelő-e erre a szerepre?

Határozottan nem!

A hét elején remélhetőleg hip hop történeti mérföldkő került fel az internetre, méghozzá a Tengeren innen, tengeren túl c. videóklip. A klipben Funktasztikus mellett az az Afu-Ra szerepel, aki közreműködött Jeru The Damaja albumokon, akinek gyakorlatilag Premier írta a debütáló albuma felét és a többi. Ez tényleg egy nagyon nagy dolog és remélem, nagyon sok ehhez hasonló közreműködés fog még napvilágot látni. A klip akkora visszhangot hagy illetve hagyott maga után, amire még Dopeman is felfigyelt, ő meg úgy döntött, egy kicsit ebben a szférában is őrjöng, eljátssza, hogy ő a területi basszájba nagy drogsztár, ezért a következőt írta ki facebook oldalaira:

Ez a csúnyabéka Funktasztikus vagy ki a flanc mit szenved én rajtam minden számában? Mi baja van ennek? Miért akar minden soha be nem futó madár az én szép széles hátamon fölkapaszkodni? Éld az életed bohóc és ne cibáld az oroszlán bajszát...:D

Hogy vajon miért ír ki ilyet? Vagy azért, mert bolond, vagy pedig azért, mert irigy. Funktasztikus nem egy soha be nem futó madár - ott futott be, ahol Dopimaci szeretne a legjobban befutni. Csak fáj neki, hogy itt mindenki hülyének nézi és igen, eltalálta, mindenki egy b-kategóriás - van a-kategóriás is? - fartúró hülyegyerek celebnek tartja, akinek abból áll a világ, hogy bulvárlapok címoldalán szerepeljen aztán néha a tv-ben valami rettentő okosat mondjon. Dopeman az, aki Funktasztikus hátán akar fölkapaszkodni. Ugyan Funktasztikus egy számban tényleg megemlítette Dopemant - a számból még klip is készült - de szeptember közepén, több, mint három hónappal ezelőtt került fel az internetre és senkit sem érdekelt, még Dopemant sem hozta lázba, csak így utólag, mivel Funktasztikus rivaldafénybe került az Afu-Ra közreműködés kapcsán. Azonban ez a hőbörgés nem fog nyilvánosságot kapni, mivel senkit sem érdekel, hogy a Hülyegyerek hogy oltogatja facebookon a Hülyegyerek által hülyegyereknek titulált embert.

Nagyon jól mondtad, Laci! Valamennyien egy senkiházi celebet, médiaszolgát, üresfejű suttyót látunk benned - fején találtad a szöget!

Az említett facebook állapotot én is kommentáltam, választ nem kaptam rá, viszont minden szónál sokatmondóbb az, hogy nemcsak kitörölte a hozzászólásom, még le is tiltott. És ez az ember akar a magyar demokrácia érdekében a tömegek élére állni? Itt még forradalmárból is fapados jut.

Mint látszik, aktivitásom cseppet sem állt a magaslaton az utóbbi félévben. Ez annak köszönhető, hogy semmi értelmét nem látom a továbbiakban a magyar hip hoppal való foglalkozásnak, ugyanis egy nagy rakás szar az egész úgy, ahogy van, ezen nincs mit szépíteni és nem is érdemes.

Van egy oldal, amelyik oktondi módon, a magyar hip hop legalját képezve ontja magából az idióta rímek krémjét, akikkel azért nem érdemes foglalkoznom, mert hiába szajkózom, hogy nem lenne szabad nyomni őket, a tömeg mégiscsak ugyanúgy hallgatná. Ez vélhetően a magyar hip hop legalább 80%-át teszi ki.

És van a másik oldal, akik ugyan képtelenek újjal előállni, de ha valamit csinálnak, az bizony jól sikerül. Velük pedig azért nem érdemes foglalkoznom, mert

1. Nincs közöttük új arc: az újak között kiábrándítóan sok a fabatkát sem érő hip háp repper, egy jó ideje már nem is érdekelnek, rájuk sem kattintok a csalódás megelőzéséért.
2. Felesleges lenne hetente/kéthetente/havonta elmondanom, hogy az S-10, a Kriminal, a Wacuum és még 1-2-en érnek valamit, amikor semmi aktualitása nincs a dolognak.

A magyar hip hopban siralmas állapotok uralkodnak, emiatt pedig nem vagyok hajlandó foglalkozni vele, ha nem is véglegesen, akkor eléggé sokáig nem. Ez most nem azt jelenti, hogy teljesen visszavonulok a hip hop bloggerkedéstől vagy hogy a blog megszűnik, csak azt, hogy deklaráltan nem érdekel a magyar hip hop és nem fogok írni róla ezentúl vagy ha igen, akkor az annyira lesz ritka, mint a fehér holló.

Újra itt vagyok, visszatértem, egy kicsit másképp, de minden visszakerül a régi kerékvágásba. Vigyázat, spoilerveszély!

Mostanában nincs olyan médium, ami legalább egy rövidke cikk erejéig nem szólna a Harry Potterről. Talán ez a leghíresebb és legsikeresebb sorozat a filmtörténetben és most, kb. 10 évnyi Warner Bros. aranytojástojótyúkoskodás után a franchise (ideiglenesen?) bezárja kapuit. A záró, 8. epizód hamar nagy sikert aratott a pénztáraknál, hiszen a történelem eddigi legnagyobb nyitóhétvégi bevételét(A sötét lovag - 158 millió dollár, a film összköltségvetése 185 millió volt) 10 millióval megelőzte. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha a Warner Bros. nem egy olyan rendezőt választ a könyv megfilmesítésére, aki az 5. Harry Potter film rendezése előtt csak tv és rövidfilmek rendezésével foglalkozott. Hogy ez miért gond? Pontosan ezért:

Említett rendező, nevezetesen David Yates a legcsalódáskeltőbb produkcióit mutatta fel eddig a Harry Potter sorozatnak: az 5. részben konkrétan olyan dolgokat sikerült elsilányítania, mint pl. Harry okklumenciaképzését vagy a zárójelenetek egyikét, amikor Harry keresztapja, Sirius Black meghal, a 6. részben pedig koruk egyik legnagyobb varázslójának, Albus Dumbledore-nak, a Roxfort igazgatójának halálát sikerült olyan érzelemkeltőre ábrázolnia, mintha az egyik roxforti takarítónő Domestosos flakonja ürült volna ki. Meggyőződésem, hogy a 7. rész vagy véletlenül vagy más segítsége miatt sikerült olyan jóra, de az biztos, hogy Dobby, a házimanó halála több nézőt ríkat meg, mint bármelyik fent említett szereplő halála. Két egymásutáni malőr azonban nem győzte meg arról a Warner fejeseit, hogy elzavarják a halál faszára kirúgják a világ legnagyobb pancser rendezőjét, David Yates-et, még az utolsó kötet megfilmesítését is rábízták.

Eleinte jó ötletnek tűnt, a 7. rész premiere után pedig kifejezetten jónak, hogy két részre választották a könyv eseményeit és az első rész a második tökéletes bemelegítő részeként sorakozott fel a Harry Potter sorozatban, bár azért hozzátartozik ehhez az is, hogy egy-két fontos jelenetet kihagytak a filmből, gondolok itt pl. arra, amikor Harry Lupinnal összeszólalkozott vagy a rádióbeszélgetés, de ezek hiánya annyira nem vészes, legfeljebb fokozni tudta volna a filmet. Aztán jött a várva várt 8. film, ami sajnos a 3. David Yates-szindrómában szenvedő Harry Potter egyed. Nem voltak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, meg voltam arról győződve, hogy ez lesz a sorozat legjobb alkotása és tévedtem.

A könyv egy olyan sztorit vázol fel, ami tulajdonképpen csak Harryről szól, a mellékszereplők az első Roxfortban játszódó jelenet után pedig epizódszereplővé silányulnak. Ezt Yates erősen félreértelmezte, ugyanis nem papírmasé karakterekről van szó, hanem olyanokról, akik valamit hozzátesznek a sztorihoz és azt az érzést keltik az olvasóban, hogy itt bizony minden segítségre maximálisan szükség van. Ehelyett kaptunk egy szánalmasan színjátszószakkörös bevonulójelenetet, meglehetősen töketlen rosszfiúkat és egy irritálóan mesterkélt Voldemort és Harry párbajt, ami semmilyen érzést nem vált ki a nézőből, csak ennyit mondogat - ha nem hangosan, önmagában: "ENNYI? ENNYI?!?!?!", érzelemből és akcióból azonban semmi nem jutott a vászonra(a könyvben mind a kettő jó arányban szerepel), ha leszámítjuk a borzalmas Szükség szobai vergődést. Ezek után joggal teszi fel a kérdést minden elégedetlen ember, aki látta a filmet, hogy hogy lehet egy ilyen balféket négyszer is egy blockbuster rendezői székébe ültetni. A választ sajnos nem tudom, de remélhetőleg soha többé, még reklámot sem engedik forgatni, mert amihez ez az ember hozzányúl, az katasztrófa. Hogy lehet, hogy egy rendező, akinek könyvadaptációt kell forgatnia, ennyire nem bízik az alapmű legfontosabb mozzanatainak megtartásának fontosságában? Sajnos ezt sem tudom, de talán az is érdekes lehet, hogy a forgatókönyvben mi szerepelt eredetileg. Vajon ki a főbűnös ebben az ügyben? Szerintem az elsőszámú vádlott mindenképp a rendező.

A színészi teljesítményről elég annyit írni, hogy az eddig nem a legsziporkázóbb Daniel Radcliffe felnőtt a szerepéhez, most már ő is hoz egy szintet, ami vászonképes a többiek hozzák a tőlük várhatót, kiemelkedőt talán a Voldemortot alakító Ralph Fiennes hozott.

Az operatőri munka lehetett volna jobb is, néhol a néző azt sem tudja, hol játszódik a történet, gondolok itt pl. a bankjelenetre. Nem tudom, kinek tűnt fel még, de egy-két témát mintha több film - pl. az említett Sötét lovag - zenéjéből loptak volna össze, egyébként erre nincs panasz, jól passzoltak a jelenetekhez, bár ez a filmen nem sokat javított.

Roger Ebert 70 százalékot adott rá, imdb-n pedig 8.6 ponttal áll, én megszavazok neki egy 6-ost.

ideiglenesen, határozottan nem véglegesen lehúzva.

DJ Premiert, a legendás producert szólaltatta meg a többek között a Smif-N-Wessunt támogató Bucktown USA az alig több, mint 3 hét múlva kiadásra kerülő Monumental címmel ellátott albummal kapcsolatban, ami egyébként egy Pete Rock és Smif-N-Wessun kollaboráció. Szó esik Pete Rockról, hogy milyen hatással volt Premierre és természetesen a Smif-N-Wessunt is méltatja a producer. Érdemes megnézni.

Edo. G az 1990-es évek elején vált ismertté, de máig nem kapta meg a tehetségéhez méltó elismerést. Ez annak is köszönhető, hogy a 90-es évek végén a has mutogatós, csuklópántos sömpéjn rap egyre nagyobb teret nyert, a próféta kategóriába tartozó rapperek tekintélye pedig ezzel arányosan csökkent. Az ezredforduló után, 3 év alatt 2 nem túl sikeres, ám annál jobb albumot adott ki, majd 2004-től olyan emberekkel adott ki albumot, mint pl. Pete Rock vagy Masta Ace. Ezek az albumok már meghozták a várt elismerést, de még mindig hiányzott valami: egy igazán jól sikerült szóló album. Azt hiszem, a jég végre megtört.

Az albumon olyan emberek dolgoztak, mint pl. DJ Premier vagy Statik Selektah - hogy csak az igazán nagy neveket említsem -, és közreműködött rajta Edo. G egyik formációja, a Slaine-nel és Jaysaun-nal közösen alkotott Special Teamz, a Jurassic 5-ból ismert Chali 2na, a dead prez tag M-1, Bishop Lamont és még egy pár kevésbé ismert bostoni mc.

Régóta gondolkoztam egy Edo. G interjún, bár ez most már feleslegesnek tűnik: minden bennem felmerült kérdésre megkaptam a választ. Igazán tartalmas, változatos albumról van szó. Kétségkívül az egyik legkiforrottabb és legjobban sikerült albuma eddig és ebben az évben. Tulajdonképpen számadásként is felfogható az anyag, de valószínűleg még egy pár évig kényeztet minket a bostoni strófák krémjével. Egy olyan ember szólal meg ezen az albumon, amilyen évek óta nem adott ki albumot. A címhez méltóan itt nem egy magától elszállt mc adja az arcunkba, hogy ő az utca legnagyobb császára a maga 40 kilójával, hanem egy átlagember vetíti a hallgató elé a gondolatait, aki a legkevésbé sem elfogult magával szemben. Nem elég, hogy saját történetéről tart egy rövid, de tartalmas beszámolót és több számon keresztül filozofál, a világ valós problémáival is foglalkozik. Az individualitás és az általánosság találkozása. Mikrofont ragad a rasszizmus, a szar rap, a közömbösség, az elfásultság ellen és az önmegnyilvánulás, az önvallomás érdekében. Semmi giccs, semmi sallang. Edo. G lassan a nívó egyik szimbólumává válik a hip hopban.

Aki még nem hallgatta meg, sürgősen pótolja be, mivel az utóbbi évek egyik legkomolyabb produktumáról van szó.

Május 16-án, vagyis jövő hét hétfőn lesz a következő, egyelőre utolsó érettségi vizsgám, ezzel kb. 2 és fél hétre letudva a vizsgastressz - már amennyire igaz rám, hogy pánikolok az érettségi miatt.

Amik 100%, hogy jönnek 16. után:

• Edo. G - A Face In The Crowd kritika,
• Káva és Beat Generation Series szubjektív, méltatás;

tehát összesen 3, azaz HÁROM poszt. Szerettem volna még legalább két interjút tető alá hozni májusban, ebből - a mentális terhelés (...) miatt - egyik sem tud/tudott megvalósulni, pedig igazán nagy interjúalanyokat szemeltem ki és jutottak eszembe érdekes kérdések, talán nyáron sikerül.

Addig is COP IT, ha egy kis ízelítőt szeretnél kapni a következő alanyból:

Grátisz:

Az utóbbi hetekben felfigyeltem egy nagyon különös jelenségre, mégpedig arra, hogy a média egyre inkább "támogatja" a rappet, mint zenei műfajt. Az egyik posztomban már részletesen taglaltam, hogy mi is a bajom az új arcokkal, de a gondolatmenetet egy kicsit specializálnám erre a médiakatyvaszra, erre a hip hoppal szembeni anomáliára.

Azzal szerintem egyetérthet mindenki, hogy manapság az énekléssel lehet a legkönnyebben hírnévre szert tenni, ehhez vagy jellegzetes hangra/előadásmódra (lsd. Király L. Norbert, akit a James Brown-produkciója óta gyűlölök) vagy egyszerűen jó hangra van szükség - előfordulhatnak más jellegzetességek is, de ezek részletezésétől most eltekintenék. Akinek nincs egyik sem, de szeretne énekelni az nyilván a rappet fogja választani, mert az olyan menő és még hang sem kell hozzá, csak nyomni kell a rizsát a lehetetlennél is vulgárisabb stílusban, a magyaroknak meg a káromkodás remekül megy szóismétlés nélkül is. Ennyi erővel még Karády őrmestert is nyugodt lélekkel lehetne mc-nek nevezni, de ez - mint tudjuk - sokkal összetettebb ennél.

Ugyanis egy mc-nek, rappernek, vagy kicsodának nem kell trágárkodnia, sőt, minél jobban erőlteti valaki, annál inkább veszít a nyomatékosító erejéből az obszcén szó, annál komolytalanabbá válik a mondanivaló még akkor is, ha éppen több évezredre visszanyúló teológiai kontroverziák megfejtéséről van szó. Ezért néznek minket bunkónak, műveletlen tuskónak, akik tulajdonképpen semmit nem csinálnak azon kívül, hogy az átlagnál kicsivel bővebb nadrágot viselnek - a szűklátókörűség varázsa.

Azt már nem veszi figyelembe senki, hogy a rap véletlenül sem zenei irányzat, hanem egy olyan szövegcentrikus műfaj, amit gondolkodva kell hallgatni - én pl. magyarból is bevezetném a hallott szöveg értelmezését -, de nem elég a feldolgozást figyelmesen elvégezni, a rapszövegek írása még inkább igénybe veszi az agytekervényeket. Nem lehet egy rapszöveget ráokádni a papírra, aztán felokádni egy FL Studioval 15 perc alatt összebaszott alapra - ez a legnagyobb eretnekség az én szememben. Legalább annyi értelmet kell belevinni, mint egy filozófiai tézis megírásakor, hiszen ettől lesz igényes, ettől ad többet egy tinglitangli nagyon szerelmes vagyok úúúúúh béjbenél - egyszerűbben: sokkal több és értékesebb dolog hangozhat el egy rapszöveg fél perce alatt, mint egy egész poplemez 1 óra 10 perces málnaszörp maratonjában.

És itt jutottunk el a Nekedvalóhoz. Mégis ki a faszom találta ki, hogy majd VV Szandikának meg Alekosznak arra lesz szüksége, hogy elrappeljék nekik a nézők kívánságát?! Arról nem is beszélve, hogy ezek a számok egyszerűen nem fognak eljutni hozzájuk, max. akkor, ha már kiestek - akkor most hol is tartunk? 15 perc hírnév 4 ever Vagy talán a lassacskán Ogli G-díjas (szerk.: Kössz Zekk, ez hatalmas oltás) Béci Young-G rapjétől van ekkora raplázban a média? Finoman szólva is az egyik legigénytelenebb "rapper", akiről eddig hallottam - pedig széles a paletta (lsd. Majka, Dopeman, stb.). Egyébként ki kíváncsi az ilyen sokadrangú produkciókra? Ki az, aki ezen szórakozik? Ki az, akinek mond valamit? El sem tudom képzelni, annyira idiótának kell már lenni ehhez a szinthez - igenerősen emlékeztet ez a szituáció a Mézga Aladár különös kalandjai c. magyar rajzfilmsorozatból arra a részre, amikor idióták uralkodtak a bolygón és szinte üldözték a normális embereket. Szerencsésebbnek is tartom ezt, hiszen én nem vagyok hajlandó részt venni a hip hop ilyen szintű megalázásában.

1 éve hunyt el az egyik legnagyobb lírikus, aki valaha élt.

Nyugodjék békében!

1993-ban, a hip hop egyik, ha nem a leggyümölcsözőbb évében április 16-án születtem a Csongrád megyei Hódmezővásárhelyen, jelenleg a várostól 20 km-re lévő Székkutason lakom.
Körülbelül 2003-ban hallgattam meg az első rapanyagot - Eminem Show -, ami mindent beindított. 4-5 évig tartott az az időszak, amíg G-Unitot és holdudvarát hallgattam - eközben még azért megismertem a Wacuum Airs-et, ahogy párszor leírtam egy pár helyen: Fhészek, Bobakrome, AKPH meghatározó rap élmények voltak számomra és mai napig szívesen hallgatom őket -, amikor a The Game mellkasán lévő NWA felirat hirtelen elkezdett érdekelni. Rákerestem, mert akkor már volt internet. Nagyon tetszett ez az NWA téma, a következő egy év folyamatos Dr. Dre imádattal telt.
Az internetes közösségi szájtoknak köszönhetően megismerkedtem egy csomó emberrel, akik ugyan tájékozottabbak voltak nálam, de úgy gondolom, hogy engem legalább annyira érdekelt a rap, mint őket. Nem igazán érdekelt egyébként, hogy ők kiket hallgatnak, de utólag kiderült, hogy hasznos információkkal láttak el. Olyan előadókról szereztem tudomást abban az időszakban, mint KRS-One, a Funkdoobiest vagy a Fu-Schnickens, de ahogy az előbb írtam, nem igazán érdekelt még ez az irányvonal.
2008-ban, a Death Row őrületet megszakítva elkezdtem KRS-One-t, Wu-Tang Clan-t - a Wu-Tang Clan már régebben is szólt, annak ellenére, hogy nem voltak a legnagyobb kedvenceim - és OnyX-et hallgatni.
Ennek a rövid időszaknak a Killakikitt vetett véget, egyre több magyar előadót hallgattam. Ekkor találtam rá a Kriminalra és az S*10-re. Ezen előadók hatására elkezdtem én is - mint szinte mindenki, aki rappet hallgat - szövegeket írni, de ennek 4 hónap után nem láttam értelmét.
A magyar rap láz egyre csak enyhült, amikor elkezdtem Snowgoonst, Jedi Mind Tricks-et, Psycho Realm-et és Boot Camp Cliket hallgatni. 2009 júniusában és júliusában csak ők szóltak, amikor a RapBlog szerkesztőjének, Kripthának a hatására elkezdtem újra a régi nagyok után kutakodni, de akkor már nem a gengszter rapperek, hanem a new york-i mc-k érdekeltek. Nem sokat tudtam róluk, mert nem sok maradt meg - a neveken kívül - abból a 2008-as nyári időszakból, és mint tudjuk, a new york-i rapszcéna nem csak a Boogie Down Productions-ből és a másik két formációból áll. Ígyhát elkezdtem keresgélni. Ihlet híján nem sokat tudtam kezdeni, de a megváltást egy unalmas éjszaka és egy youtube videó jelentette. Napokig folyamatosan töltöttem azokat az albumokat, amikről számok e videóban szerepelnek. Majd' megőrültem a hip hopért. Nas, LOTUG, A Tribe Called Quest - ilyeneket hallgattam folyamatosan. Már ekkor is nagyon tetszett DJ Premier munkássága, de a Gang Starr őrület csak 2010 februárjától tart - és örökké tartani fog, mert Guru és Premier a hip hop csúcsát jelenti nekem, annak ellenére, hogy KRS-One-t és Rakim-ot tartom a legjobb mc-knek.

Akik nélkül most nem írhatnék ide és nem érdekelne a rap: Krisztián, Dávid, Kriptha és Thamole. Ha olvassátok, üdvözlet nektek innen!

Mindig büszke leszek arra, hogy ilyen dolgokon nőttem fel, mert ez konkrétan az élet iskolája. Számomra 93-tól a végtelenségig.

Hamarosan új poszt, addig egy kis "előrejelzés".

2011-ben esedékes, általam nagyon várt albummegjelenések, ahogy eszembe jutnak:
DJ Premier vs. Pete Rock
Edo. G & DJ Premier - A Face In The Crowd(május 17.)
Pete Rock & Smif-N-Wessun - Monumental(június 28.):

KRS-One & DJ Premier - Return Of The Boom Bip

A minap újra - hihetetlen, három hónap alatt már másodjára - kezem ügyébe került a Killakikitt fantasztikus, Ne szarakodj c. albuma. Belehallgattam, aztán elővettem más albumokat, számokat is. Hogy meglegyen az egyensúly, pl. az Uccai Egyetem számai és a Barbárfivérektől (tudom, emiatt sokan fognak anyázni, de Deego-tól mi ez a hangtorzítás?!?!) a Disznóól is ugyanígy előkerült akkor. Olyasmi dolgok játszódtak le abban a szűk másfél órában, mint amikor egy dominó eldönti a mellette állót. Jöttek a számok, szinte tarthatatlanul. Észre sem vettem, egy kisfiú éledt fel bennem. Mintha valami játékok lennének a számok, szedtem le a polcról és aztán raktam vissza, de amikor az egyik - valamilyen csoda folytán - jól sikerült számnak vége lett, észhez tértem és megfogalmazódott bennem egy kérdés: miért nem lehet mindegyik számot, vagy azok többségét jóra megírni? Ezzel egy újabb sor dominó kezdett el leomlani.

Miért van az, hogy előveszek egy albumot, és valószínűleg 10 perc alatt végig ugrálgatok az albumon, azokon a részleteken lépdelve, amiket érdemes meghallgatni? Miért érzem úgy egy-egy szám után, hogy 'ezt/ilyet már hallottam', ahelyett, hogy 'jó és nosztalgikus ezt a számot újra meghallgatni'? Miért van az, hogy ezekről az albumokról és számokról a megjelenésükkor én is úgy vélekedtem, hogy azok jók? Miért van az, hogy most már nem tartom így? Miért van az, hogy egy Akkezdet, Kriminal vagy S*10 albumról évek óta ugyanazt a véleményt vallom, akárhányszor hallgatom végig? Miért van az, hogy őket tisztelem? Miért van az, hogy minden "feltörekvő tehetség" vélhetően remekbe szabott szerzeményéről csak annyi gondolatom támad - ha esetleg meghallgatom -, hogy 'ilyen számból is még csak 142-t hallottam'? Miért van az, hogy ők ezért elvárják a tiszteletet? Miért olyan naivak, hogy elképzelhetetlennek tartják, hogy iszonyúan tehetségtelenek, sablonosak és egy önálló gondolatuk, illetve kreativitásuk sincs és csak azért, mert végigcsápoltak egy Killakikitt fellépést, még fingjuk sincs a rapről, valamint többet tennének a hip hopért, ha a részük sem próbálnának lenni? Miért van, hogy szerintük ezekre a szánalmas, mesterkélt produkciókra az egész világ kíváncsi? Miért van az, hogy a pár sorral feljebb említett páros és társaságok tagjairól képtelenség lenne ezt gondolni? Miért van az, hogy csak ők tudnak jó albumokat kiadni? Miért van az, hogy ők is elkezdték valahol, valamikor, valahogy, de mégis évek óta képesek valami újjal, egyedivel előállni? Miért van az, hogy a nagy hip hop sztárok, például a szóba hozott Killakikitt vagy Barbárfivérek sem képes valami észveszejtően jó anyaggal előállni? Miért címkézik újra magukat az előadók, és ugyanazt, vagy az előzőhöz hasonlót próbálják eladni újra és újra, folyamatosan azt hangoztatva, hogy 'úúú, de oda fog ez baszni, Tibbah mutatóujjperce pedig Messiásként fog virítani az évkönyvekben'? Miért derül ki utólag, hogy mégsem olyan kurva jó? Miért van az, hogy a hallgatók jelentős részének az igénytelenség jelképezi az igényét? És ez engem egyáltalán miért zavar?

Slusszpoénként még egy kérdés:

Hát ez valami hatalmas. :D:D:D:D:D

A múlthétre ígért kritikák most jönnek, egy körben. Az idei év eddigi nagyobb durranásai ezek az albumok, illetve a nagyobb előadók albumai. Kronológiai sorrendben mennék rajtuk végig.

Szomorú hírt kell közölnöm, miszerint még a hétvégén nem tudom tető alá hozni a 3 posztot. Ez sajnos azért van, mert a fordításról kiderült, hogy amit először találtam, az csak az a rész, ami kimaradt az eredeti, nagy cikkből, különben 1 óra alatt simán lefordítottam volna. Egyébként érdekes olvasmány, nekem nagyon tetszik. A másik pedig az, hogy ha haladni akarok a fordítással, kénytelen vagyok nem foglalkozni a másik két írással, pedig azok max. 1-1 órát vennének igénybe. Hétfőn vagy kedden publikálni fogom az írásokat.

A másik: március 5-én az M.O.P. csinál egy hatalmas bulit a Dürer kertben. Jegyek elővételben 3500, helyszínen 4500 Ft-ba kerülnek. A színpadot Indiana és Snow melegíti, a pultok mögött pedig DJ Zefil és DJ Nadir, avagy a Crazy Stylez és Zsigabá fog munkálkodni.

Elnézést, hogy majdnem 3 hétig teljesen elhanyagoltam a blogot. Ezt azzal tudom magyarázni, hogy nyakig állok a tananyagok hegyében - jön az érettségi ugyebár, meg ilyen dolgok.
A hétvégén az amerikai rappet preferáló embereknek fogok kedveskedni két albumkritikával - Saigon szóló, KRS-One&Showbiz kollaboráció - és egy fordítással, de azoknak is érdemes lesz ezeket a dolgokat elolvasni, akik nincsenek otthon a külföldi, amerikai előadók világában. A többit meg majd meglátjuk, szerintem ez az, amit be tudok tartani.

Az utóbbi egy-két hétben egy nagyon összeszedett szám jött ki, legalábbis ha a ScarCity termékek eddigi összeszedettségét nézzük a szövegeik szempontjából. Talán az egész brigádból, vagy inkább az anyagaikból PKO 'Szövetsége' érdemel felmentést, ugyanis abban legalább szerepel összeszedett gondolatsor és nem csak egyszer.

Az utóbbi napok nagy és sajnálatos híre, hogy DJ Kool Herc - akit a hip hop atyjaként tartunk számon, ugyanis '73-ban Bronxban az ő agyából pattant ki, hogy a dj mellé kéne egy ceremóniamester(=master of ceremony, vagyis mc) is, aki megoldja a chatelést(=később rappelést) a dj helyett, hogy annak csak a lemezekre kelljen koncentrálnia - kórházba került. Jobbulást kívánok neki! DJ Spinnának pedig boldog születésnapot!

Pete Rock & C.L. Smooth - Searching

Kb. egy hete volt alkalmam egy interjút készíteni Busa Pistával a Raphírek.hu számára. Köszönöm a lehetőséget Thamole-nak! 

Twix: A tavalyi év elég kemény volt számodra fellépések és albumok szempontjából egyaránt. A nyarat gyakorlatilag végig fellépéseztétek az Irie Maffiával, utána jött az általam korábbra várt egyéni berobbanásod a magyar hip hop köztudatba, legalábbis azokba a szegmensekbe, ahol eddig még nem ismerték a neved illetve az addigi munkásságod. Mivel tudnád összegezni a 2010-es teljesítményed? Milyen mértékben vagy elégedett magaddal? Milyen szempontból lehet ezt fokozni?
Busa Pista: 2010 számomra termékeny év volt, mivel fű alatt készült egy lemez a sajátomon kívül is,az ISZAP freejazz bandával. A Gyémántfatert szeretik a visszajelzések szerint,még Berlinbe is eljutott a cucc:) Még több stílussal fogom fokozni a következő lemezemet,ami Busás Haszon címre fog halgatni. Nem száz hogy nyárra elkészül, de igyekszem.