Twix: A zenéd Magyarországon egyedülállónak hat. Mióta zenélsz? Milyen hangszeren tanultál meg először játszani? Kik/mik vagy milyen műfajok vannak/voltak hatással a stílusodra?
Modus: 2003 óta írok zenéket. Egy-két évig gitároztam, azután zongorázni tanultam. Az utóbbi években már nem jártam tanárhoz, hanem egyedül gyakoroltam, fejlesztettem magam. Zeneileg nagyon sokféle műfaj befolyásolt a komolyzenétől kezdve a jazzen át a népzenéig szinte minden. Ezek a zenei hatások szinte kizárólag külföldről jöttek. Talán ezért érezhetik az emberek idegennek/szokatlannak a stílusomat itthon, mert alapvetően nem magyar zenék inspiráltak.

T: Első kisalbumod, az Abstruse Parlance 2010 eleji megjelenése után az amerikai blogokra is betört. Itthon is többeknek tetszett, akiknek az azelőtt Myspace-en meghallgatható számaid nem. Idei kisalbumod a Transistor Blister. Hogy fogadták? Milyen visszajelzéseket kaptál?
M: A Transistor Blister EP hangzás tekintetében egy sokkal kiforrottabb hanganyag volt, mint az első kislemez. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam külföldről, amerikai és nyugat-európai blogokon láttam róla jó néhány postot. Itthon nem tudom, hogyan fogadták, nem is érdekelt. Közvetlen ismerőseimen kívül máshoz nem juttattam el a lemezt.

T: Miért nem érdekeltek a hazai visszajelzések?
M: Azért, mert nem az itthoni szcénának szántam azt az anyagot, de ez elég egyértelmű. Én nem foglalkozom már jó ideje azzal, ami itthon történik, egy-két csoportosulást leszámítva, pl. S-10. Sajnos összességében vicc az egész. 

T: Miben nyilvánul meg az, hogy a magyar szcéna vicc?
M: Komolytalan, nem halad semerre. Szinte ugyanazok az előadók vannak a középpontjában, akik anno a Fila Rap Jamen feltűntek. 5-6 csapat/előadó osztja fel egymás között a fellépéseket.
Vannak mck, akik szeretik azt ecsetelni, hogy ők milyen kemény lakótelepen élnek. Ez se nem érdekfeszítő, se nem izgalmas, se nem szórakoztató, se nem tartalmas. Fárasztó azt hallgatni, hogy ki mennyi street knowledge-dzsel van felvértezve amiatt, hogy panelházban lakik. Egyébként sem igaz hogy ezek a környékek bármennyire is zordak lennének, ezt mindenki tudja, aki élt ilyen lakótelepen... Felesleges erőlködni és eljátszani a thugot. Elsősorban az NKS-re/Beat Marketre/Siska-ra stb. célzok.
A mostani magyar előadók szövegei 98 %-ban nem szólnak semmiről. Nem képesek tudatosan kifejteni egy témát. Pedig sok mindenről lehetne beszélni.
Egyébként a magyar hiphop lényege, hogy mikor megnézel egy klipet, akkor hirtelen nem tudod eldönteni, hogy ez most paródia-e vagy sem. Például nézz meg egy Barbárfivérek klipet, érteni fogod, miről beszélek.

T: Körülbelül egy évig New Yorkban éltél. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál? Voltak felkérések? Kikkel kerültél kapcsolatba?
M: Nagyon meghatározó élményeim voltak abban az időszakban. Nem csak zenei téren. Különös volt tapasztalni, hogy mozgatja az ottani embereket a zene, amit csinálok. Megismertem kint egy rakás producert, mc-t, grafikusokat és filmrendezőket, operatőröket. Csináltam pár live act-et kisebb-nagyobb beat esteken Brooklynban egy MPC-vel és egy Microkorggal.

T: Miért jöttél haza?
M: Az egyetem miatt, mert még most el akartam kezdeni valamint tudtam, hogy lesznek szabadúszó munkáim, amikkel tudok pénzt csinálni, amíg itthon vagyok.

T: Az USA-Magyarország különbség mennyire ütközik ki? Egyáltalán miben különbözik a két közeg?
M: Ott nagyon rétegelt a közönség: vannak szélesebb körök, amelyek tudatosan hallgatnak zenét és van egy saját mércéjük. Persze ott is fut rengeteg szar, főleg manapság.

T: Van létjogosultsága a múlt és a jelen összehasonlításának a tengerentúlon vagy az ilyesmivel nem foglalkoznak?
M: Sokan mondják, hogy régen pl. Black Star vagy Jeru ment a tv-ben most meg Sean Kingston vagy Rick Ross. Ez valóban katasztrófa.
Egy maréknyi megalomán, pénzéhes ember tönkretette az egész ipart. Ilyen fos slágereket meg is esznek az emberek és ezeket olcsóbban, gyorsabban el lehet készíteni: jobban megéri, mint minőségi dolgokat készíteni, de ez világszintű jelenség ugyebár. A világ többi részén is ugyanez tapasztalható. 

T: Napjainkban a zenélésből egyre nehezebb megélni. Milyen lehetőségeket látsz ebben? Eszedbe jutott már kézzelfogható lemez kiadása?
M: Én csak az alkalmazott zeneírásban látok perspektívát. Mostanság filmes egyetemről frissen kikerült filmrendezők játékfilmjeihez készítek megbízásra zenei aláfestést, filmzenét. Ebből elég jó pénzt tudok csinálni, egyébként anyagi szempontból semmi értelmét nem látom manapság lemezeket kiadni, Magyarországon pedig végképp nem. Még a digitális terjesztés (iTunes) se mondható annyira kifizetődőnek, hogy valaki fizetni tudja belőle a számláit.

facebook: http://www.facebook.com/modus.aka.ronteaux.P

vimeo: http://www.vimeo.com/modushiphop

soundcloud: http://soundcloud.com/modus91