A Facebook csodálatos találmány. Én is használom, olvasói bázisom java AZA révén ezt nyilván tudja is - köszi még egyszer, csak 1200 oldalletöltésem volt aznap. Képeket, videókat, egymással fontos információkat lehet rajta megosztani, pl. "szomivagyok", "kenyér", "ma van a kvantumfizikusok világnapja, tedd ki te is ha az vagy, lájk, ha hazudok" "lakótársat keresek", "elveszett a kutyám", "valaki megy ma BP felé kocsival?" ecetera, de még lehet rajta a kedvenc zenészeink, filmészeink, egyéb -észeink profilját lájkolni, hogy naprakészek legyünk velük kapcsolatban. A technika diadala!
Idilli kép, kicsit utópisztikus. Kár, hogy a lájk státusszimbólummá vált egyes vagy kettes -észek, többnyire hip hop -észek körében és szinte követelik a lájkot. Gyakran kerül a lájk szó olyan mondatokba, ahol a lájk szót egy többnyire háromjegyű szám előzi meg és egy ható ige, aminek a legvége mindig -átok. Itt egy példa: "Ha ma éjfélig összejön 300 lájk, akkor holnap láthatjátok az új klipet." Nos, ez részben érthető, viszont a lájk sokszor olyan mondatokban is megtalálható, ahol nem is szerepel, de helyette ott az osszátok meg. Agyfaszt Idegzsábát kapok az ilyenektől.
Akit érdekel valami, valaki vagy annak a zenéje, akármije, az már lájkolta azt a valakit/valamit. Hihetetlen, hogy néhány -ész ezt nem fogja fel. Vagy az ilyesmi voltaképp egyfajta netes vagy 21. századi shout? Mi történik itt? Leszoktunk a videókról meg a különféle promóciós lehetőségekről? Ezt most így hogy?
Lájkolnám, ha egy kicsit kreatívabbak lennének az -észek és nem feltétlenül az -átok szó jutna eszembe a közösségi portálon való reklámozásról.
Lájkolnám, ha az -észek végre eszek lennének.
Lájkolnám, ha Day nem engedné meg, hogy Riddlert lájkoljam.
Lájkolnám, ha a Facebook lájkok egyszerű számok lennének ahelyett, hogy azt jeleznék: kinek a produktuma vagy személye mennyit ér és az -ész amikor csak ránéz, az jusson eszébe, hogy mekkora istenkirály.
Jézusom! Hát mennyi lájkot pazaroltam el egy szempillantás alatt? Egy, kettő... 16 azaz TIZENHAT lájkot. Tizenhetet. És eredetileg egy, de két megosztást.
Most mi lesz? Nem láthatjuk a klipet!
Dopeman Fanyarország bohóca, ehhez nem fér kétség. Most éppen magát tűzte ki "a hatalommal való szembenállás első számú jelképévé". Ezzel semmi gond nem lenne, kell valaki, aki összegyűjti az emberek gondolatait. Azonban felmerül a kérdés, vajon Dopeman megfelelő-e erre a szerepre?
Határozottan nem!
A hét elején remélhetőleg hip hop történeti mérföldkő került fel az internetre, méghozzá a Tengeren innen, tengeren túl c. videóklip. A klipben Funktasztikus mellett az az Afu-Ra szerepel, aki közreműködött Jeru The Damaja albumokon, akinek gyakorlatilag Premier írta a debütáló albuma felét és a többi. Ez tényleg egy nagyon nagy dolog és remélem, nagyon sok ehhez hasonló közreműködés fog még napvilágot látni. A klip akkora visszhangot hagy illetve hagyott maga után, amire még Dopeman is felfigyelt, ő meg úgy döntött, egy kicsit ebben a szférában is őrjöng, eljátssza, hogy ő a területi basszájba nagy drogsztár, ezért a következőt írta ki facebook oldalaira:
Ez a csúnyabéka Funktasztikus vagy ki a flanc mit szenved én rajtam minden számában? Mi baja van ennek? Miért akar minden soha be nem futó madár az én szép széles hátamon fölkapaszkodni? Éld az életed bohóc és ne cibáld az oroszlán bajszát...:D
Hogy vajon miért ír ki ilyet? Vagy azért, mert bolond, vagy pedig azért, mert irigy. Funktasztikus nem egy soha be nem futó madár - ott futott be, ahol Dopimaci szeretne a legjobban befutni. Csak fáj neki, hogy itt mindenki hülyének nézi és igen, eltalálta, mindenki egy b-kategóriás - van a-kategóriás is? - fartúró hülyegyerek celebnek tartja, akinek abból áll a világ, hogy bulvárlapok címoldalán szerepeljen aztán néha a tv-ben valami rettentő okosat mondjon. Dopeman az, aki Funktasztikus hátán akar fölkapaszkodni. Ugyan Funktasztikus egy számban tényleg megemlítette Dopemant - a számból még klip is készült - de szeptember közepén, több, mint három hónappal ezelőtt került fel az internetre és senkit sem érdekelt, még Dopemant sem hozta lázba, csak így utólag, mivel Funktasztikus rivaldafénybe került az Afu-Ra közreműködés kapcsán. Azonban ez a hőbörgés nem fog nyilvánosságot kapni, mivel senkit sem érdekel, hogy a Hülyegyerek hogy oltogatja facebookon a Hülyegyerek által hülyegyereknek titulált embert.
Nagyon jól mondtad, Laci! Valamennyien egy senkiházi celebet, médiaszolgát, üresfejű suttyót látunk benned - fején találtad a szöget!
Az említett facebook állapotot én is kommentáltam, választ nem kaptam rá, viszont minden szónál sokatmondóbb az, hogy nemcsak kitörölte a hozzászólásom, még le is tiltott. És ez az ember akar a magyar demokrácia érdekében a tömegek élére állni? Itt még forradalmárból is fapados jut.
A minap újra - hihetetlen, három hónap alatt már másodjára - kezem ügyébe került a Killakikitt fantasztikus, Ne szarakodj c. albuma. Belehallgattam, aztán elővettem más albumokat, számokat is. Hogy meglegyen az egyensúly, pl. az Uccai Egyetem számai és a Barbárfivérektől (tudom, emiatt sokan fognak anyázni, de Deego-tól mi ez a hangtorzítás?!?!) a Disznóól is ugyanígy előkerült akkor. Olyasmi dolgok játszódtak le abban a szűk másfél órában, mint amikor egy dominó eldönti a mellette állót. Jöttek a számok, szinte tarthatatlanul. Észre sem vettem, egy kisfiú éledt fel bennem. Mintha valami játékok lennének a számok, szedtem le a polcról és aztán raktam vissza, de amikor az egyik - valamilyen csoda folytán - jól sikerült számnak vége lett, észhez tértem és megfogalmazódott bennem egy kérdés: miért nem lehet mindegyik számot, vagy azok többségét jóra megírni? Ezzel egy újabb sor dominó kezdett el leomlani.
Miért van az, hogy előveszek egy albumot, és valószínűleg 10 perc alatt végig ugrálgatok az albumon, azokon a részleteken lépdelve, amiket érdemes meghallgatni? Miért érzem úgy egy-egy szám után, hogy 'ezt/ilyet már hallottam', ahelyett, hogy 'jó és nosztalgikus ezt a számot újra meghallgatni'? Miért van az, hogy ezekről az albumokról és számokról a megjelenésükkor én is úgy vélekedtem, hogy azok jók? Miért van az, hogy most már nem tartom így? Miért van az, hogy egy Akkezdet, Kriminal vagy S*10 albumról évek óta ugyanazt a véleményt vallom, akárhányszor hallgatom végig? Miért van az, hogy őket tisztelem? Miért van az, hogy minden "feltörekvő tehetség" vélhetően remekbe szabott szerzeményéről csak annyi gondolatom támad - ha esetleg meghallgatom -, hogy 'ilyen számból is még csak 142-t hallottam'? Miért van az, hogy ők ezért elvárják a tiszteletet? Miért olyan naivak, hogy elképzelhetetlennek tartják, hogy iszonyúan tehetségtelenek, sablonosak és egy önálló gondolatuk, illetve kreativitásuk sincs és csak azért, mert végigcsápoltak egy Killakikitt fellépést, még fingjuk sincs a rapről, valamint többet tennének a hip hopért, ha a részük sem próbálnának lenni? Miért van, hogy szerintük ezekre a szánalmas, mesterkélt produkciókra az egész világ kíváncsi? Miért van az, hogy a pár sorral feljebb említett páros és társaságok tagjairól képtelenség lenne ezt gondolni? Miért van az, hogy csak ők tudnak jó albumokat kiadni? Miért van az, hogy ők is elkezdték valahol, valamikor, valahogy, de mégis évek óta képesek valami újjal, egyedivel előállni? Miért van az, hogy a nagy hip hop sztárok, például a szóba hozott Killakikitt vagy Barbárfivérek sem képes valami észveszejtően jó anyaggal előállni? Miért címkézik újra magukat az előadók, és ugyanazt, vagy az előzőhöz hasonlót próbálják eladni újra és újra, folyamatosan azt hangoztatva, hogy 'úúú, de oda fog ez baszni, Tibbah mutatóujjperce pedig Messiásként fog virítani az évkönyvekben'? Miért derül ki utólag, hogy mégsem olyan kurva jó? Miért van az, hogy a hallgatók jelentős részének az igénytelenség jelképezi az igényét? És ez engem egyáltalán miért zavar?
Slusszpoénként még egy kérdés:
Az utóbbi egy-két hétben egy nagyon összeszedett szám jött ki, legalábbis ha a ScarCity termékek eddigi összeszedettségét nézzük a szövegeik szempontjából. Talán az egész brigádból, vagy inkább az anyagaikból PKO 'Szövetsége' érdemel felmentést, ugyanis abban legalább szerepel összeszedett gondolatsor és nem csak egyszer.
www.salatamagazin.com
Ezt a honlapot gondolom nem kell senkinek sem bemutatnom aki magyar underground rappet hallgat, a legnagyobb protezsáltját, de inkább "főnökét", Fankadelit még kevesebbeknek.
Bizonyára mindenki emlékszik a Youtube-on és más felületeken történt dolgokra, ahol Fankadeli az egekig magasztalta Mr. Busta albumát, a 'Pitbull'-t és videoklipjét, az 'Én vagyok az'-t. A Night Child "kötelékében" több közreműködés is született köztük, sőt, Feri a 'Magyar földre' c. albumára is meghívta a közreműködők sorába. Ahogy Fankadeli többször is elmondta, ez az album számára rendkívül fontos, és olyan - Fanka számára - meghatározó személyek is megtisztelték őt azzal, hogy meghallgatták, mint pl. Morvai Krisztina és Vona Gábor. Magyarul, akkor most Zsolti - remélem szólíthatlak így - lett megtisztelve azzal, hogy rappelhetett Fanka albumán. Végül a barátságnak, kapcsolatnak vége szakadt különböző okokból. Busta utólag több helyen is leszögezte, nincs harag részéről Feri irányában, és úgy tudja, hogy neki sincs semmi baja. Egyszerűen azért váltak el útjaik, mert a nézeteik nagyon különböztek. Egy ideig úgy nézett ki, Fanka tartja a szavát és ignorálja Busta dolgait. Ám Feri jól átverte Zsoltit. Ma kapott is egy szép kis Saláta cikket, ahol Feri korrektségét és tisztaságát hangoztatja, és a mai kamaszok védelmének címere alatt osztja az észt a - mára - konkurens előadóknak.
Na most. Ha valaki megállapodik valamiben valakivel, esetleg megigér valamit, akkor úgy tisztességes, hogy betartja a szavát. Vagy, ahogy Zsolti elment Fankához, hogy személyesen tisztázza a problémákat vele. Fankának az sincs ínyére, hogy Busta a számára legfőbb konkurenciával, a BlooseBroavazzal illetve a ScarCity-s Pánikszobával és Harakirivel működik együtt. Az elhatárolódást próbálja megmagyarázni. Ami egyébként egy olyan szó, ami önmagában tükrözi a jelentését, de Ferinek ezzel is gondja akad. Szerintem az elhatárolódás az, hogy nem szólok bele mások dolgába, hanem inkább megtartom magamnak a véleményem. Ergo én most nem határolódok el ettől a dologtól. Nekem sem tetszik Busta zenéje, sem a Fanka által kiemelt promó, sőt... De attól még nem kell mást hátbaszúrni és mellette még másokat is szúrkálni - gondolok itt a Tibbah-ról vagy Norbáról írt dolgokra. Ez az én véleményem, de Busta fogalmazta meg legtömörebben a lényeget: elértem életem célját,főoldalon gyaláz az aki a védelmemet élvezte.
Ezzel most nem a világot próbáltam megváltani, de ez a dolog szúrja a szemem, gondoltam leírom.
