Kedves András!
Remélem túltetted magad az incidensünkön, amikor mint egy kisfiú, akinek leoltják a rajzát, amit ő Monet-hez mérhetőként mutat be, de a komolyabb felnőttek a cuki napocskát nemigen tudják esztétikailag értékelni. Sőt, bizonyára valóban túltetted magad rajta, ugyanis azóta semmilyen rólam írt vagy nekem címzett, az ekéhez hasonlóan mélyen szántó gondolatoddal nem találkoztam az internet nevű csodán, amit fejlődésnek könyvelhetünk el valamennyien, beleértve téged is, Bandi!
Ahhoz hasonló tisztelettel dedikálom neked ezt a kis kritikát, amivel fogadtad a múltkori konkrétumokban szegény félmondataim.
Kedves olvasóm!
AZA végtelenül kiegyensúlyozott, pszichológiailag egészséges ember és egyébként is egy akadémikus, ezt több ízben is bizonyította, azonban azt még nem, hogy mennyire eredeti producer és üde, folyamatosan újuló színfoltja a magyar hip hopnak. Most sikerült!
Van egy Snowgoons nevű német producercsapat, akiknek az az életük, hogy egy hangzatos dalt letöltenek a netről, az alá beraknak valami aaaaatttttombanger dobot egy faék egyszerűségű képletben és megszületett a csoda: az AZA-hoz hasonló, már szavazójoggal rendelkező hülyegyerekek madafakák, és emellett producerdizséemszík bólogatnak rá! Ez a tudományos tevékenység (mert kétségkívül az), félóra FL Studio használat után tökéletesen elsajátítható és pont arra emlékeztet, amit a popzene művel. Pont tegnap töprengtem egy kocsmában azon, hogy miért kell minden egyes popszámba ugyanolyan basszus, ugyanolyan dobok és úgy általában: ugyanolyan hangszerelés? Megvan, mert napjaink poprajongói javarészt igénytelenek! Azonban a hallgatók igénytelensége nem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen ők azt hallgatják, amit kapnak, amit a fősodor az orruk elé tol, kivéve, ha "műkedvelők". Ebből mi következik? A popelőadók javarészt igénytelenek! Ugyanarról a másolásról szól a mostanában sokat említett Eurovíziós dalfesztivál, mint amit AZA művel. Pontosan, kedves olvasó, kitaláltad! AZA madafaka igénytelen! Erre van bizonyíték is.
Méghozzá a macsétájával és a saját keze által készített lemeze - nyilván ő gyártotta le az összes albumot vagy tán a biteket domborította rá a CD-kre? sose tudjuk meg. A saját kezűleg készített lemez címe nem más, mint Back To Business! Aztarohadt, valahonnan ismerős ez a cím! WOW!!!!!!!!! AZA még mindig a 2009. július 21-én megjelent egyszerűen zseniális, mindenki által ismert és elismert Randam Luck csapattal készült produkción csüng! Ez igen! Jó, hozzátartozik a történethez, hogy 2010. augusztus 13-ára, péntekre ígérték a lemezt pár héttel a Randam Luck album megjelenése után, tehát akkor AZA még javában a méltán híres, a magyar hip hopot mindenféle szempontból megreformáló (NEM!) közreműködés mámorában égett. Nade térjünk vissza a mesterműhöz!
Nem mondhatom azt a lemezre, hogy foskula, mert az nem elég deskriptív ebben az esetben. Egyszerűen ennyire egyhangú lemezt ennyire szar mc felhozatallal még a Snowgoons sem tudott volna összehozni. Vannak nagy nevek az albumon, Craig G és Krumbsnatcha, jobb napjaimon Reef, de eléggé vérszegények. Viszont a kis nevek egymás klónjai vagy én nemtom mi folyik itt, de ez valami röhej. Ezek az emberek közel sem akkora elmék, mint amekkora a nevük. Ezek tényleg elismert underground mc-k lennének az USA-ban? AZA, vágod miket beszélsz? Még szarabb helyzetben lehetnek az Államokban mint itt. De a legszomorúbb az egészben mégis az, hogy AZA már legalább 4 éve ilyen alapokat ír és még így sem tud egyről a kettőre lépni csak mondjuk lekopírozza a példaképeit. Jah, elnézést! Most már nem csak magyar mintákból dolgozik! A fegyverropogás is megvan és fontos is, hiszen a hangulatfokozás elengedhetetlen kelléke minden lemeznek, és így sokkal jobbat lehetett nevetni az albumon!
Másrészt: valaki a hallgatók közül tudna említeni egy pillanatot az albumról, amikor úgy gondolta, hogy "a rohadt életbe, ez valami eszméletlen nagy"? Vagy egyáltalán emlékeztek elkülönülő számra, esetleg valami nagyon penge rímpárra vagy verzére? Nem? Hát tényleg kurvára egyáltalán nincs momentum a lemezen és erről mind a neves mc urak és a producer is tehet. Annyiban tud emlékezetes lenni, hogy erre a szarra vártak rajongók ezrei, tízezre, de tudom, a javának bejön, amivel nincs gond csak nem értem, hogy miért. De biztos ez is az én hibám, hiszen tízezrek nem (pedig de) tévedhetnek, ezt mindenki tudja.
De várjunk csak, hát DJ Illegal azt írta, hogy Killakikitt+Snowgoons=KillaGoose KillaGoons. EZ AZ, VAN REMÉNY A MAGYAR HIP HOPBAN! Nyugodtan fogok aludni; fröcsögni, reklámozni pedig lehet a facebookon. Köszönöm a figyelmet!
A múlthétre ígért kritikák most jönnek, egy körben. Az idei év eddigi nagyobb durranásai ezek az albumok, illetve a nagyobb előadók albumai. Kronológiai sorrendben mennék rajtuk végig.
Előre leszögezném, hogy még nem vásároltam meg az albumot.
Egy nagyon komolyra sikeredett Akkezdet Phiai és GyémántFater után igazán magasra volt emelve nálam a léc, bizakodtam abban, hogy Norba lemeze simán meg fog felelni az elvárásoknak. A végeredmény csalóka.
Az albumon Sena, az ASK, Azúr, Bankos - azt hiszem, hogy ez lassan alapkövetelmény, amit én pl. nem bánok -, a Barbárfivérek, Caramel, Eckü, az NKS és Siska szerepel közreműködőként, de Györemix! is hozzájárult egy kisebb szösszenettel. Az alapok alkotóiról fogalmam sincs, de ezt elég, ha betudjuk a letöltött anyag információbeli hiányosságainak.
Vajon mit is lehetne mondani erről az albumról? Úgy tűnik igazolódni látszik az, amit már nyár közepe óta sejtek. Arról beszélek, hogy nem túl sok anyag fogja uralni a lejátszómat napokig, vagy hetekig az idei termésből.
Részben csalódás lett az album. Hogy miért? Ez az album túlságosan Norbáé. Nem mutatkozik meg rajta az a széles repertoár, amit az évek alatt megszokhattunk tőle. Az alapok jók, egyben vannak, de annyira egysíkú az egész album hangzása, hogy néha belecsempészek egy-egy számot az 'Amíg a város alszik'-ról.
A következő rosszpont ugyanaz, ami valójában jó is benne. Végre valaki erős - és igaz, de nem feltétlen értek vele egyet - kritikát mer állítani a magyar hiphop közegről, aminek azért valljuk be, igencsak itt volt az ideje. Az album nagy része erről szól. A hiphop fanatizmusról, a jó oldaláról és a rosszról. Azokról a dolgokról, amik édessé teszik a műfaj iránti szenvedélyt, de sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak azok a dolgok, amik ugyanakkor keserűvé is teszik.
Továbbá jó még, hogy létezik ez az új album. Jó érzés újra elmerülni Norba frissebb gondolataiban. Ismét megvillantja intellektusát és azt a megnyugtató stílusát sugározza ez az album, amiért elég sokan rajongunk a számaiért - annyira nem akarom agyondicsérni Norbát, de szerintem ő a magyar Guru(Nyugodjék békében.).
Nem tudom illik-e ilyet mondani egy olyan mc-ről, aki több, mint 10 éve a stílus aktív tagja, de fejlődést tapasztaltam részéről. Az 'Amíg a város alszik'-hoz képest helyenként úgy érzem, hogy sokkal kifinomultabb rímeket és képeket használ.
Az album szépséghibái ellenére még ugyanúgy meg fogom venni az kiadványt. A Hanyag Eleganciában - ez természetes - megvásárolható, vagy innen megrendelhető.
Busa Pista - Gyémántfater
Ez kész! Komolyan mondom. Ekkora méretű csapás még nem érte a magyar hip hop szférát. A legszíntisztább hip hop album, minden szöveg mindenegyes szótagja - vagy ha ez nem elég, betűje/hangja -, zenéje úgy van rendben, ahogy van. Egyértelműen csak az idei Kottazűrt említhetném még egy lapon ezzel az albummal az idei termésből. Eddig a kedvenc magyar hip hop albumaim ezek voltak - a sorrend fontossága nélkül: Akkezdet, Kottazűr, Napi ziccer, Amíg a város alszik, Jelentések Fanyarországról, Mekvart szleng. Ez az album rögtön az említett 6-os csomag grátiszát... Grátiszát??? Egyik legékesebb példányát jelképezi.
Az album 27 számot tartalmaz, köztük egy intrót és 4 skitet. Nem túl bonyolult összeadási és kivonási műveletek után arra jutottam, hogy 22 teljesértékű - ám nem mindig hosszú - számot tartalmaz. Ez egyébként az egyetlen kivetnivaló az albummal kapcsolatban. A teljes játékidő cirka 1 óra 3 perc. Az albumon közreműködött Sena, Azur, Bene, Bobakrome, Kemon, Ponza; a zenéket Dermot, Faktor, Future, Jumo Daddy, Szeki és természetesen Busa írta.
Fogalmam sincs, hogy hogyan írjam le ezt az albumot. Ha valamihez nagyon szeretném hasonlítani, akkor ilyen A Tribe Called Quest és D.I.T.C. egyveleghez hasonlítanám. Oké, dobjuk meg egy Common-nal is és Das EFX-szel. Természetesen nem szeretném ehhez a valamihez hasonlítani, mert ez a laikusok számára még nem jelent túl sokat. A hallgató ezen album által a hip hop jó és szórakoztató oldalára olyan széles és jelentős betekintést nyer, ami örökre a szerelmesévé teheti - abban az esetben viszont nem, ha már ott tart az egyén, hogy a stílus rabjává vált. Nekik, vagyis nekünk ez az album legalább egy konkrét szerenádot jelent. Egyszerűen számomra érthetetlen és csodálatos, hogy hogy lehet valakinek ekkora szókincse és tehetsége illetve érzéke ehhez a műfajhoz. Busa Pista rendre olyan rímkombókat dobál a fülünkbe, amikre a Magyarországon elismert mc-k legalább 90%-a irigy lehetne. Minden sor óraműpontossággal kimértnek tűnik. Tulajdonképpen azt sem lehet összefoglalni, hogy ez az album miről szól, mert olyan sokszínűre sikerült.
Összességében az album hip hop minőségileg elérte a gyémántfaterlemez-szintet. Elég magasra tolta a lécet a közelgő Norba - Agykontrollnak, de én bízok Norbában is.
Köszönjük Busa és gratulálunk! Végre egy hip hop album, amit végig szórakozhat az ember!
Az album a képre, vagy IDE kattintva letölthető vagy például a Hanyag Eleganciából megrendelhető, vásárolható.
Akkezdet Phiai - Kottazűr
Egy olyan album, ami méltán nevezhető az előző lemez folytatásának, amit 2004-ben adtak ki. Kinézetre az egyik legigényesebb albummal van dolgunk. Stílusra legfőképp szimbolista - amivel egyből a borítón és a lemezekre rányomott ollónál és fésűnél találkozhatunk -, ami a második CD-re jellemző legfőképp - persze vannak egyértelmű kijelentések, de páran még ezeket sem képesek megérteni. Az albumon nincs túl sok mc közreműködő. Zeek, NKS - ők egy-egy számban külön -, és Sena, aki magyarul (!) versel/rappel - és az 5 Terem refrénjét énekli. Az alapok nagy részét Saiid írta, de van rajta Realistic Crew, Cadik, Kunert Péter és Slow zene is.
Kívülről 5-ös. Mintha ez a hajas-fésűs megoldás a phiúk két arcára próbálna rávilágítani - akár az olló-fésű kombó. A kócos és ollós rész a srácok régi - de az 1-es CD-n szereplő -, komolytalanabb és sokkal inkább szórakoztató jellegű arculatát jelzi: a borítón kifésülik, a lemezre rányomott mintán meg egyenesen "levágják". A fésű pedig a "megkomolyodás" és összeszedettség szimbóluma a CD2 mellett.
Ollós lemez *5-ös. Zeneileg visszaköszön az Akkezdettel behozott érzet. Mintázott számok enyhe dallamossággal, zongorás klimpírozás a lépcsőházból, vagy a falszomszédból. Ezt úgy érzem nincs is értelme tovább ragozni.
A szövegek és a technikai megoldások is maradtak. Nyakatekert szavak, már-már addig nyújtott rímek, hogy úgy érzi a hallgató: ennek már soha nem lesz vége. Persze mindannyian szívesen hallgatjuk, de mintha nem tudnánk betelni a rímek ekkora méretű felhalmozásával: akarjuk a következő kombinációt.
Igazából ez a lemez nekem kicsit jobban tetszik, sokkal kiforrottabbnak tűnik, mint a fésűs.
Fésűs lemez 5-ös. Ezen a CD-n az alapzenék részéről viszont beköszön az élőzenés, jazzes arculat. Ez egy komolyabb, sokkal összeszedettebb, de mégis sokkal elgondolkodtatóbb alkotás, mint az első CD.
Ezt a lemezt azok szeretik nagyon, akik tudnak gondolkozva szórakozni, vagy vica versa. Aki nem vevő a hasonló, nem bulizós számokra, az fintorogva fogja hallgatni, és ajánlott számukra a többszöri hallgatás, ugyanis biztos találni fognak valamit, ami megfogja őket.
Margó: Akkezdetéknek újra sikerült valami teljesen újat mutatni. Sokaknak nem tetszik ez az új stílus, de gondoljunk csak bele, hogy hogy nézhettek 2004-ben a magyar rap-rajongók az Akkezdetre. Akinek még nem estek le a dolgok a Kottazűrrel kapcsolatban, annak lehet, hogy évek múlva fog eszébe jutni, hogy ezek a számok tényleg mennyire jók. Egy különbség van a régi és az új vonal között: a régi nagyon sok embert inspirált, akik ma mondhatni csúcson vannak; az új is lehet, hogy sokakra lesz nagy hatással, de senki sem lesz képes arra, hogy ugyanerre - vagy legalább hasonló - szintre emelje ezt az irányzatot.
A Verbal Threat egy olyan rapduó, ami még a 90-es években is megállhatná a helyét. A feltételes móddal azt próbálom hangsúlyozni, hogy Kool Sphere tavaly kiadott válogatás albumán és két single-ön kívül semmit nem adtak még ki.
A formációt DJ Premier vette szárnyai alá, - és ez nem is okozhat csodát senki számára, hiszen teljesen olyan témákat ragadnak meg a rímeik, amiket pl. Guru vagy Jeru szokott - de Kool G. Rap is szerepel az egyik single-ön. Van itt minden, mint a bazárban. Hiphop, kerületi sztorizgatás, elgondolkodtató, "álszimbolista" vagy mögöttes tartalom. Néha a sokak által ismert Akkezdet Phiai-ra emlékeztet, hiszen ők is megcsinálják, anélkül, hogy arról osztanák az észt, hogy hogy kéne csinálni. Csak az album hiányzik. A várvavárt Golden Era. Időközben lehet meg fog, vagy már megváltozott a címe az albumnak.
Kool Sphere "albumáról". A lemez 13 számot tartalmaz, csak számok, egyetlen skit, egy intro, egy outro, egy interlude, se semmi sem szerepel rajta teljes értékű dalokon kívül. Közreműködőként is csak Reppond, a Verbal Threat másik tagja szerepel az albumon.
Az albumon erősen érződik helyenként, hogy célbavehették a 90-es évek raphangzásának 2006-201x-re való áttranszformálását. A dob ugyanúgy üt, mint ahogy az Premier alapjaiban szokás, a szövegek olyan precizitással kerültek tálalásra, mintha Big Daddy Kane vagy Masta Ace írta volna őket.
Mikor újra és újra meghallgatom ezt az albumot, vagy a két single-t, mindig felvillan bennem, hogy ez az album igenis, ez a beígért Golden Era - hűen a nevéhez - megválthatja a hiphopot. Remélem így is fog történni.
Nos, akkor újra itt vagyok. Elnézést a majdnem két hónapos kihagyásért, kényes magánéleti problémák fontos tennivalóim akad(ályoz)tak.
Mik történtek az utóbbi pár hétben?
Odupla - Könnyű pénz (...avagy, a szarnak egy nagy pofon...)
A Fhészek sikerein túl sokan beugrottak, hogy ez egy új Fhészek album lesz, ahol Odupla Steve-vel karöltve rappeli szemtelenebbnél szemtelenebb stílusban a nyers, kevés mondanivalóval, de annál több precizitással kidolgozott szövegeket. Ezek az emberek szépen becsapták magukat. Ez az album Odupla szólóalbuma, amivel nem is lenne baj, ahogy elnéztük a Fhészekkel elért sikereket, és az enyhén szólva tehetség szagú rappeket. De mivel az album címe is elárulja, itt a fő téma a pénz. Az egész album erre helyezi a legnagyobb hangsúlyt.
Az alapok legfőképp a Queens-i Infamous Mobb, Mobb Deep és Tha Alchemist hangzásvilágára emlékeztetik a jártasabb hallgatót - azokat, akik ismerik ezeket a csapatokat illetve Alchemist-et. Ezek a zenék főként IllegalVoice kezei közül kerültek ki, de szerepel rajta KillaT a Gyilkos Februárból, Raymond Fliegt és KillaKen(pedig...) alapzene is. Közreműködik: Turha, Know - akik igazán kitettek magukért - és IllegalVoice is rappel pár sort.
Az album számomra nem valami nagy csalódás. Lehetnék cinikus, hogy a promo videót látva többet nem is várhattam volna; de 1. ezt nem vettem figyelembe, 2. nem szégyenítem meg azt amin más sokat dolgozott. Engem valamiért ez az új flow erős elgondolkodtatásra késztet. Mert nem lehet, hogy ez az újítás a magyar hiphop-ban, hogy ez kell a népnek, hogy egy 4-5 szótagos sor után jön egy 7-8 szótagos, amit úgy, hogy tényleg follyon a szöveg, rettentően nehéz felrappelni a magyar nyelvben. Ennek ellenére az emberek nagyrészének tetszik. Minden esetre, számomra nem Fhészek jellegű, ez valami teljesen más, aminek csak Odupla személyében van köze a legendás - illetve számomra az első magyar rap élmény révén - Fhészekhez.
BeerSeeWalk - Picsa LP
Eleinte abszolút semmilyen késztetést nem éreztem arra, hogy meghallgassam ezt az albumot. És az igazság az, hogy nem is vesztettem volna vele semmit. Olyan kis nem is tudom... Olyan kis semmilyen, és ezzel nem lesajnálni akarom a srácokat, hanem az egyhangúságára szeretnék reflektálni. Aláírom, vannak benne nagy igazságok, de a túl sok káromkodás és agresszív kijelentés ezeknek a megnyílvánulásoknak a következtében a komolynak szánt mondanivaló nevetségessé válik, és ezzel teljesen egysíkúvá varázsolja az albumot. Az angol szövegek ezt a jellemzőt még erőteljesebbé teszik, illetve inkább a komolytalanságot emelik ki. Az album zenéit egyedül Meklód aka Mettyú írta. Ezeknek a zenéknek köszönhető, hogy az albumnak mégis van valami kis hangulata, olyan uccán elüldögélős, vagy padon sörözős kis fless.
Az albumot ingyenesen le lehet tölteni, de aki úgy érzi, az 1000Ft-ért megrendelheti a www.beerseewalk.hu oldalról.
Modus - Abstruse Parlance
Aki ismeri legalább a fórumhozzászólásai alapján Modus-t, az tudja, hogy egy szabadszájú, rengetegszer kiborítóan viselkedő feltörekvő beatmaker(?). Debütáló kiadványa több külföldi bloghoz is eljutott, és a neves Def Jux kiadóhoz hasonlították a szegedi tehetség 6 számos csomagjának hangzását. Sajnos a megfelelő ismeretek hiányában szakértői szemmel nem tudok tekinteni rá és véleményt se tudok alkotni, de mivel tetszett, és vártam, hogy egy ilyen szerzeményt találhassak, gondoltam megemlítem. Aki kíváncsian hallgatja az új szerzeményeket és legalább azzal megelégszik, hogy nyomokban 90-es évekbeli rapzenei elemek is fellelhetőek benne, az - mily meglepő - elégedett lesz. A kiadvány Modus honlapjáról ingyenesen letölthető.
Beharangozó(...avagy elősiratás...)
Az album promóvideója stílusra inkább a Budapest TV-reinkarnációjának, mint komoly lemez előkészületnek tűnik. A magyar keresztapa, Dopeman és testvére Kicsi Dope előreláthatólag jelentősen megváltoztatja a Killakikitt duójának stílusát. AZA, ha ezt olvasod: nem rémlik egy sor? Jah, már tudom. Az csak mese volt habbal...(„de maradj mindig real ez legyen a deal, please”)
Gondolom nem kell őket bemutatni azoknak, akik folyamatosan figyelemmel követik az eseményeket. Akik mégse ismernék őket, azoknak mondanám, hogy a Fattyúk egy tatabányai duó. Tagjai Vinz(Vins Haing) és Cash. A páros neve a stílusukat fejezi ki: elég pofátlan mennyiségben, fattyús stílusban nyomják a precízen kidolgozott sorokat az arcunkba. Vinz produceri tevékenységét külön kiemelném. Egyre több mc-nek és csapatnak ír már zenéket és folyamatosan fejlődik, érdemes a myspace-én a zenéket meghallgatni. Az IKSZ|DÉÉ lp-jén is szerepel egy alappal.
Az album 15 számot tartalmaz, ebből 7 már hónapokkal az album kiadása előtt napvilágot látott. A maradék 8: intro, egy skit, egy bónusz szám - ami egyébként eMBoss remixtape-én is szerepel -, és 5 olyan dal - köztük egy-egy szóló trekk - amit még a nagyközönség semmilyen formában nem hallhatott ezelőtt. A koncepció az volt, hogy az összes eddigi zenéjük meg legyenek egy cd-n és azok jó minőségben elérhetőek legyenek. Az alapokról nagy részben Vinz gondoskodott, a maradék KillaKen, MIMA, Cashmoney és Peet kezei közül került ki.
Az album olyan igazi fattyús lett. Az elgondolkodtató tartalom és társadalomkritika kb. 80%-át az 'FTT' c. számban elintézik, ezen kívül csakis a kemény odamondós, szemtelen rappeké a szerep. Cashék elég nyersen tálalják a tatabányai körképet elénk, ezzel csak annak lehet baja aki nehezen emészti meg az önhype-olós, oltogatós mc-k szövegeit - ezek a jellemzők valószínűleg majd az időmúlásával szépen eltűnnek. A fiúk technikája, flowja teljesen rendben van, bár az összkép még nekem nem tűnik teljesen kiforrottnak. Az album teljesen rendben van, csak egy picit soknak tartom rajta a régi zenéket, amit már körülbelül "rongyosra" hallgattunk egy páran az elmúlt hónapok során és sok rím, strófa már-már szállóigévé vált.
Az album hamarosan ingyenesen elérhetővé fog válni, aztán kénye-kedve szerint mindenki letöltheti, terjesztheti. Addig is megrendelhető a fattyuk@hotmail.com e-mail címen.
Amerikában már sokszor bevált az mc-producer páros(pl. Gang Starr vagy Pete Rock & C.L. Smooth). Hasonló kezdeményezés a Day vs. Mil duó is, bár van/volt már ilyen Magyarországon, például Shuka&KillaKen - hamarosan Eredetiségvizsgálat c. albummal jelentkeznek, de még januárban KillaKen-től jön egy mixtape - , a Gyilkos Február, csak itt KillaT aki elvileg a producer rappelt is pár számban, vagy a Killakikitt bár itt AZA-val ugyanaz a helyzet mint a Februári Fasziknál KillaTival. Az album teljesen egyedi, próbálja az amerikai dolgokat beemelni a magyar hiphop életbe, nekem teljesen Def Jux és Rhymesayers Ent. magyar kiadásban. Ugyanis itt nem világmegváltó gondolatokat vetett papírra Day, hanem a hétköznapokból merített tartalmat publikálta. Szó esik a melózásról, kosarazásról, rappelésről, átbaszásról, csalódásról, bulizásról, piálásról, hányásról, fűről. Szinte mindenről. Egy szó erejéig nem kerül említésbe mondjuk az, hogy mekkora nagy szar a helyzet a magyar hiphop-ban, értéket képvisel anélkül, hogy bárki egy honlapra leírná, hogy ez meg ez van, meg oldalakon keresztül, hogy ez az album konkrétan miről és kinek szól. A közreműködők(Zsuzs, Riddler, Tirpa és Szokratesz) a saját stílusukhoz idomulva hatalmas pluszt adtak ehhez az albumhoz, Zsuzs frankó énekéről nem is beszélve. Számokra bontott véleményezést most nem szándékozok írni, mindenki hallgassa meg az albumot aki még nem tette. Az album borítójára kattintva ingyenesen letölthető, ha tetszik nagyon igényes borítóval, szövegkönyvvel megrendelheted. Nektek hogy tetszett? Szeretnétek még ilyen kezdeményezéseket? A magyar hiphop-nak abszolút nem ártana véleményem szerint, sőt...
Az első külföldi albumkritikám.
Hát erről az albumról mit is lehetne felvezetésként mondani? Talán azt, hogy egy nagyon ígéretes és személyenként elég nagy múltú csapatról van szó. Ott van iLL Bill, aki pályafutása elején a Circle Of Tyrants-ban, később az ugyanebből a csapatból kialakult a Non Phixionnal és a JMT közreműködéseivel nagy dolgokat csinált, meg kell említenünk mindenféleképpen Everlast-et aki a legendás House Of Pain-ben - ahol DJ Lethal és Danny Boy is alkotott - vált igazán híressé. Ne felejtsük el még Slaine-t se, aki a Special Teamz színeiben is alkot napjainkban Edo. G-vel és Jaysaun-nal karöltve, tavalyelőtt egy album is kikerült a kezük alól. Big Left-től hallhattunk pár mixtape-et, annyira maradandót nem alkotott a szakmában, pár héttel az album kiadása előtt ki is lépett a csapatból. A csapattal szemben sok elvárás volt, mindenki azt remélte, ez majd visszahozza az igazi kemény, nyers hiphop-ot. Azt, hogy ez meghozta-e a flash-t mindenki döntse el magában. Az alapokról, a La Coka tag DJ Lethal, iLL Bill, Everlast, The Alchemist - akit Dilated Peoples és Mobb Deep közreműködésekről ismerhetünk, és idén kiadott egy albumot is Chemical Warfare címmel -, Q-Unique, a Sick Symphonies tag Cynic és a dán Sicknature gondoskodik. Az album szövegei csak a hardcore raprajongók tetszésének felel meg leginkább, a csapat tagjaira és az arculatára jellemző deviáns viselkedésmód tölti meg mindet.
Az első szám egy zúzós basszusgitár alappal van megáldva, amitől első hallásra az ember maximálisan úgy gondolja, hogy ez az album teljesíteni fogja az elvárásokat. A fegyverelőkapós, törvényre szarós, alvilági körútra bevezető szöveg világa az album többi számára is jellemző, így a többi számnál a hangzásvilágon kívül nem nagyon érdemes mit megemlíteni. Sen Dog a refrént teljesen megbolondította, az általa lefestett képek szinte megjelennek az ember lelki szemei előtt. Aki az 1. számot élvezte a Get You By címre keresztelt számban se fog csalódni, hasonlóan nyers és ütős a hangzás, a szövegbe jelentős társadalomkritika is szűrődik, és az ortodoxok is megkapják Everlast verzéjének a végén a magukét. A Snoop Dogg refrénjével megáldott dal nekem teljesen Soul Assassins hangzás, pedig DJ Lethal kezeiből került ki. Amit Snoop alakít, számomra teljesen hiteltelennek tűnik, és számomra érthetetlen, hogy hogy került oda a La Coka-s arcokhoz. A "nyomothagyó" szám, a The Stain teljesen Everlast stílusát tükrözi, bár a számból a kedvenc strófám iLL Bill szájából hangzik, nagyjából le is írja a dal lényegét két sorban: ,,To the devils and the gods it doesn’t matter if you live in the rain/You can’t wash it out cause nothing gets rid of the stain", amíg a többiek és ő maga is a sokszor elmezavarodott gondolataival lefesti az "amerikai valóságot". Az I'm An American egy laza, bólogatós zene, a szöveg itt is erőszakkal telített, de az amerikai kormányról és az Államokban zajló dolgokról szól, B-Real szakasza teljesen beleilleszkedik a Bill-ék által kialakított felületbe, talán ez az egyik legerősebb, legjobban összerakott trekk az albumról. A következő szám a csillogásról és a hatalomra törekvésről szól, amit a ScarFace-ből szerzett kokainos orr kép is jelez, talán ha ez a szám a Bloody Sunday-jel helyet cserél még el is hisszük, hogy ezek az arcok a hiphop meghatározó alakjaivá akarnak válni. A zene kellőképpen lendületes ahhoz, hogy bulizni is lehessen rá. Sick Jacken spanyolul szövegelt, én meg spanyolul nem tudok.:D Once Upon A Time címmel egy olyan trekk született, amely Nas legendás Nas Is Like című számára hasonlít, persze a témaválasztás teljesen más, a vér és a fegyver itt is szerepel. A Cousin Of Death-ben Everlast refrénje valami zseniális, ebben a számban végre van valami mondanivaló a nyers szövegek között. Frusztrált képet fest le a szöveg a zenével együtt. A Choose Your Side alapja engem valamiért Stoupe The Enemy Of Mankind(of Jedi Mind Tricks) stílusára emlékeztet, és örülünk nagyon, hogy végre egy dirty side előadó, nevezetesen Bun B is helytállt egy ilyen albumon/számon. A következő trekkben, amit Hardcore Chemical címre kereszteltek, igencsak megkapja a magáét a pénzhajhász celeb és előadóréteg, az alap teljesen korrekt, különösebbet nem is lehetne írni róla, sajnos. Az album végére az erőszak kezd kifáradni, bár ezt a srácokon nem lehet észrevenni, büszkén fűzik a sorokat az ütemre, az alap itt is tök átlag szint, Everlast refrénje és Sick Jacken rímei dobják fel ezt a számot, iLL Bill-re átragadt egy kicsi az előző dalból. A Gun in Your Mouth a georgetown-i bankrablóknak íródott, és az alap tökéletesen passzol a témához és a western filmekből ismert bankrablás jelenetekhez. Egy konkrét bankrablás szituációt írnak le, bár itt iLL Bill a többiektől elhatárolódik és elkezdi a tőle meg szokott beteg gondolatait papírra vetni, amit elnézünk neki, mert jó hallgatni. Már majdnem úgy gondoljuk, az album egyhangúságát nem fog megszakadni, ám a Nuclear Medicinemen feltehetőleg Immortal Technique közreműködése miatt egy teljesen más hangvételű szám. A háborúzásról, a marketingről és az utcai erőszakról szól, ezekben a sorokban végre éreztem a kritikus hangvételt. Az album zárása két olyan szám, ami már hónapokkal ezelőtt a hallgatóknál pöröghetett, az első a That's Coke a második a Fuck Tony Montana, ahol Sick Jacken és B-Real közreműködik. A That's Coke egy igazi bemutatkozó szám a La Coka Nostra-ról, megjelennek olyan dolgok benne, mint a House Of Pain, Non Phixion, és a csapat tagjaira jellemző indulat, jellem, értékrend és viselkedésmód, az alap miatt könnyen lehetett volna ez a szám nagyon sikeres, a szám már 2008-ban a Brand Name Dope EP-n is szerepelt, csak abban másik minta volt felhasználva, mint az albumverzión. A Fuck Tony Montana személyes kedvencem. Az átlagember elé állít görbe tükröt, akik Tony Montana-ról, a Sebhelyesarcúról azt hiszik, hogy félelmetes, őrült és elpusztíthatlan, holott a film végén beleeresztettek egy pár tárral.
Összességében az album nem rossz, zeneileg élvezhető bár ez egy rap hallgatónak kevés, hiszen a szövegvilág végtelenül unalmas és egy vagy két hallgatás után inkább leterheli az embert, mint szórakoztatja. Szerintem vannak még ezen kívül olyan albumok, amik közelebb állhattak volna ahhoz, hogy visszahozzák a hiphop-ot.
Egy eléggé erős album kezd az albumkritikáim között.
Az album megjelenése, illetve azelőtt, hogy megkaptam volna azon gondolkoztam, hogy meg kéne-e hallgatnom a Killakikitt albumot. Erre azért gondoltam, hogy könnyebben elkapjon a szöveg- és hangzásvilág. Végül nem tettem.
Az album rendkívül hangulatosra sikerült, mind a beat-ek mind a szövegek szépen kidolgozottak. Az alapok nagyban közrejátszottak abban - mint a legtöbb hasonló kaliberű albumon -, hogy egy igazán változatos és sokoldalú album lett belőle. Az alapok a ScarCity Beats(AZA, aMGee, BrokenFinguz, Peet, Voice) munkája, szép munkát végeztek. Már az intróban az első trombita mintás dolog elég jól hangzik a másik fele nekem J-Dilla stílű. A második trekk a 'Mozdulj!' Saiid közreműködésével készült, és AZA beat-je nagyon megküldi a rendkívül uccai életérzést keltő szövegvilágot. Kopasz már itt bemutatja mennyit fejlődött a Killakikitt és a Pánikszoba közreműködések óta, mind technikában, mind rímekben - amikben eddig is nagyon jól állt - rengeteget csiszolódott emberünk. Saiid hozza a tőle várhatót, bár a Killa albumon lévő társadalom- és országkritikát itt már a Barbárfivérek albumon található közreműködéséhez hasonlítható tartalmú szövege helyettesíti. Az Induljon a Dzsonsz! című szám a környéket - XIII. kerület - mutatja be, illetve PKO társadalomra vetett szemléletét itt is megcsillogtatja. A következő szám elején Chief Kamachi szól bele a mikrofonba egy sor erejéig(ScarCity, my whole fuckin crew is fresh!). Picsa a Corvinon a címe. PKO elmesél pár dolgot a beef-fel kapcsolatban, bár én már konkrétan elvesztettem a fonalat valahol a 'Ha Saiid-ba baszlak...' környékén és nem tudom mi igaz és mi nem, és ez nem is ránk, mezei hallgatókra tartozik. XIII, avagy 'A kerület'. Nekem ez a szám tetszik legjobban erről az albumról, kifejezetten hangulatos és olyan éjszakázós horrorcore rap érzéssel spékeli meg a szöveget az alap. A 'Ne legyél gizda!' c. számban Tirpa valami őrületeset alakít. Egy valami nem kéne ebbe a szövegbe, mégpedig az a sor amelyik így hangzik: "A XIII-ban könnyen kerül a fejbe kés". Nem illik a képbe, gondolom más nem nagyon rímelt volna rá. Kopasz és Tirpa a refrénben itt is felhívja a hallgató figyelmét az élet működésére és arra, hogy az utcán mire kell vigyázni. A Copy egy olyan szám, ami visszatekint a Puhossal és a családdal eltöltött időkre és a címmel arra céloz Kopasz, hogy Puhos az ikertesója, az egyik legfontosabb ember az életében/családjában. Különösebb kommentárom nincs hozzá, nagyon tetszik. A Nyugatiban a Killakikitt eszméletlen nagyot alkot, teljes vadnyugat fless, Soup(aka MC Gabó) keveset, de jól szerepel. Egy kis fantázia a kemény valóságba üde színfolt, bár az egész albumra igaz, hogy változatos. A Pánikszobával együtt elkészített trekk az unalmas munkanapokkal megáldott körülményekről szól, a Pánikos arcokon érződik, hogy fejlődtek a Pánikroham c. albumuk óta. A következő számban a politikusok és a korupt kormány rendesen megkapja a magáét. A végére vágott akapellák már csak a habot jelentik ezen a tortán, elég ütős lett volna a dal ezek nélkül is. A Die Hard korábbi verziója a jutyubra már pár hónappal az album megjelenése előtt felkerült, az nekem nem annyira tetszett, így viszont príma. Kopasz Die Hard c. filmmel alkot párhuzamot a magyarországi állapotokkal. Az utolsó két számban a Killakikitt két mc-je külön-külön közreműködik. A Másnaposban Tirpa és PKO teljes buli utáni káoszt mutat be. Az alap is nehézkes, vontatott érzetet kelt bennünk. Az AZA-val megírt számban a YouTube kommentelők, fórumharcosok és a sima szardobálók kapják meg a magukét leginkább, de a ScarCity-re jellemző Szövetség erősségéről is szó esik.
Az album könnyen pályázhat az év albuma címre. Erősen Killakikitt szagú, bár erőszakos töltettől mentes, és ez jó. Ha az árát nézzük 1800Ft igazán baráti ár ezért a cuccért. Fogyott is belőle rendesen. Aki nem vette meg... az vessen magára.
Esetleges amatőrségeim miatt elnézést, ez az első albumkritikám. Építőjellegű kritikát szívesen fogadok.
