Újra itt vagyok, visszatértem, egy kicsit másképp, de minden visszakerül a régi kerékvágásba. Vigyázat, spoilerveszély!
Mostanában nincs olyan médium, ami legalább egy rövidke cikk erejéig nem szólna a Harry Potterről. Talán ez a leghíresebb és legsikeresebb sorozat a filmtörténetben és most, kb. 10 évnyi Warner Bros. aranytojástojótyúkoskodás után a franchise (ideiglenesen?) bezárja kapuit. A záró, 8. epizód hamar nagy sikert aratott a pénztáraknál, hiszen a történelem eddigi legnagyobb nyitóhétvégi bevételét(A sötét lovag - 158 millió dollár, a film összköltségvetése 185 millió volt) 10 millióval megelőzte. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha a Warner Bros. nem egy olyan rendezőt választ a könyv megfilmesítésére, aki az 5. Harry Potter film rendezése előtt csak tv és rövidfilmek rendezésével foglalkozott. Hogy ez miért gond? Pontosan ezért:
Említett rendező, nevezetesen David Yates a legcsalódáskeltőbb produkcióit mutatta fel eddig a Harry Potter sorozatnak: az 5. részben konkrétan olyan dolgokat sikerült elsilányítania, mint pl. Harry okklumenciaképzését vagy a zárójelenetek egyikét, amikor Harry keresztapja, Sirius Black meghal, a 6. részben pedig koruk egyik legnagyobb varázslójának, Albus Dumbledore-nak, a Roxfort igazgatójának halálát sikerült olyan érzelemkeltőre ábrázolnia, mintha az egyik roxforti takarítónő Domestosos flakonja ürült volna ki. Meggyőződésem, hogy a 7. rész vagy véletlenül vagy más segítsége miatt sikerült olyan jóra, de az biztos, hogy Dobby, a házimanó halála több nézőt ríkat meg, mint bármelyik fent említett szereplő halála. Két egymásutáni malőr azonban nem győzte meg arról a Warner fejeseit, hogy elzavarják a halál faszára kirúgják a világ legnagyobb pancser rendezőjét, David Yates-et, még az utolsó kötet megfilmesítését is rábízták.
Eleinte jó ötletnek tűnt, a 7. rész premiere után pedig kifejezetten jónak, hogy két részre választották a könyv eseményeit és az első rész a második tökéletes bemelegítő részeként sorakozott fel a Harry Potter sorozatban, bár azért hozzátartozik ehhez az is, hogy egy-két fontos jelenetet kihagytak a filmből, gondolok itt pl. arra, amikor Harry Lupinnal összeszólalkozott vagy a rádióbeszélgetés, de ezek hiánya annyira nem vészes, legfeljebb fokozni tudta volna a filmet. Aztán jött a várva várt 8. film, ami sajnos a 3. David Yates-szindrómában szenvedő Harry Potter egyed. Nem voltak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, meg voltam arról győződve, hogy ez lesz a sorozat legjobb alkotása és tévedtem.
A könyv egy olyan sztorit vázol fel, ami tulajdonképpen csak Harryről szól, a mellékszereplők az első Roxfortban játszódó jelenet után pedig epizódszereplővé silányulnak. Ezt Yates erősen félreértelmezte, ugyanis nem papírmasé karakterekről van szó, hanem olyanokról, akik valamit hozzátesznek a sztorihoz és azt az érzést keltik az olvasóban, hogy itt bizony minden segítségre maximálisan szükség van. Ehelyett kaptunk egy szánalmasan színjátszószakkörös bevonulójelenetet, meglehetősen töketlen rosszfiúkat és egy irritálóan mesterkélt Voldemort és Harry párbajt, ami semmilyen érzést nem vált ki a nézőből, csak ennyit mondogat - ha nem hangosan, önmagában: "ENNYI? ENNYI?!?!?!", érzelemből és akcióból azonban semmi nem jutott a vászonra(a könyvben mind a kettő jó arányban szerepel), ha leszámítjuk a borzalmas Szükség szobai vergődést. Ezek után joggal teszi fel a kérdést minden elégedetlen ember, aki látta a filmet, hogy hogy lehet egy ilyen balféket négyszer is egy blockbuster rendezői székébe ültetni. A választ sajnos nem tudom, de remélhetőleg soha többé, még reklámot sem engedik forgatni, mert amihez ez az ember hozzányúl, az katasztrófa. Hogy lehet, hogy egy rendező, akinek könyvadaptációt kell forgatnia, ennyire nem bízik az alapmű legfontosabb mozzanatainak megtartásának fontosságában? Sajnos ezt sem tudom, de talán az is érdekes lehet, hogy a forgatókönyvben mi szerepelt eredetileg. Vajon ki a főbűnös ebben az ügyben? Szerintem az elsőszámú vádlott mindenképp a rendező.
A színészi teljesítményről elég annyit írni, hogy az eddig nem a legsziporkázóbb Daniel Radcliffe felnőtt a szerepéhez, most már ő is hoz egy szintet, ami vászonképes a többiek hozzák a tőlük várhatót, kiemelkedőt talán a Voldemortot alakító Ralph Fiennes hozott.
Az operatőri munka lehetett volna jobb is, néhol a néző azt sem tudja, hol játszódik a történet, gondolok itt pl. a bankjelenetre. Nem tudom, kinek tűnt fel még, de egy-két témát mintha több film - pl. az említett Sötét lovag - zenéjéből loptak volna össze, egyébként erre nincs panasz, jól passzoltak a jelenetekhez, bár ez a filmen nem sokat javított.
Roger Ebert 70 százalékot adott rá, imdb-n pedig 8.6 ponttal áll, én megszavazok neki egy 6-ost.
Attól eltekintve, hogy ez egy hip hop tematikájú blog, most egy filmről írnék itt. Mégpedig az Inceptionről, magyarul Eredetről. Bár egy kissé elhalkultak a filmmel kapcsolatos visszhangok én szívesen írok róla. Ma volt alkalmam másodjára megnézni - először moziban most pedig jó minőségben sikerült letöltenem.
FIGYELEM! NEM IGAZÁN SPOILERMENTES KRITIKA!
Ezt látni kell. Mindenkinek. Nem egyszer. Többször.
Az egész film egy nagyon komplex történetet és szituációt vázol fel. A film mozgatórugója egy Mal(Marion Cotillard) nevű nő, aki a főszereplőnek - Cobb-nak(Leonardo DiCaprio) - a már halott felesége. Ő kelti a legnagyobb bonyodalmakat az amúgy sem egyszerű küldetésben. A Cobb-Mal szál vezeti végig a film moralizáló vonalát, amibe Ariadne(Ellen Page), egy fiatal építészethallgató lány is sűrűn bekukucskál, és amikor úgy látszik, hogy Cobb feladja normalitását, ő visszarántja a valóságos énjébe a férfit. Cobb-ról bővebben elég annyit tudnunk, hogy ő egy ún. extraktor, aki gondolatokat, információkat lop mások agyából, amíg ők alszanak. Ezt a "képességét" főleg ipari kémkedésre használta fel, amíg egy teljesen újszerű megbízást nem kapott. Ahelyett, hogy egy gondolatot el kellene lopnia egy új gondolatot kell beültetnie az alany(Robert Fischer szerepében Cillian Murphy) elméjébe. Ezt nevezik incepciónak. A jutalma nem más, mint az, hogy újra a gyerekeivel lehet és nem teljesen legálisan, de amnesztiát kap. Bár ez képezi a történet velejét, Mal hatása sokkal jelentősebb és nehezebbé is teszi a küldetést, ezért tartom én Mal-t az egész történet mozgatójának. Ettől lesz a film valójában inkább egy thriller, mint dráma. De ha máshogy nézzük, akkor Ariadne szerepe miatt lesz inkább dráma, mint thriller. Nem fogom elmesélni a történetet, bár dióhéjban már majdnem leírtam az egészet. Cobb társairól még azért egy kis említést tennék:
Cobb állandó jobbkeze, Arthur(Joseph Gordon-Levitt). Ő szerzi meg az alanyokról a fontos alapvető információkat.
Eames(Tom Hardy), a hamisító. Bizonyos esetekben ő veszi fel az álmokban néhány kulcsfigura megjelenését, stb.
Yusuf(Dileep Rao) készíti el a különböző altatókoncentrátumokat.
Saito(Ken Watanabe) - a turista. Ő bízta meg Cobbot az incepcióra.
A trailer alapján rengeteg összeférhetetlen dolgot láthatunk. Egyszer havas táj, aztán tengerpart vagy egy mozgalmas belváros, esetleg egy kihalt város tele felhőkarcolóval, stb. Ez mind a rendező és egyben forgatókönyvíró érdeme. Christopher Nolan valami hatalmasat alkotott. Ennyire a forgatókönyvhöz passzoló, mozgalmas, különböző helyszínekkel teletűzdelt és lekötelező filmmel én még nem találkoztam. Egyszerűen álomjóra sikerüt a film - hiszen az egész film egy álomnak hat sokszínűsége és változatossága miatt. Amikor kijöttem a moziból, olyan extázisban voltam, hogy az valami leírhatatlan. Főleg az a rész emeli a filmet mennyei magaslatokba, amikor Cobb kinyitja a szemét a küldetés után, végignéz a társain majd apósával - akit Michael Caine játszik - hazaér és a final montage-ban Cobb-ot a gyerekeivel halljuk, ahogy beszélgetnek, vihognak és a többi megszokott szép dolog. A rendezői munkáról még annyit, hogy nagyon jól sikerült megszervezni az egészet. Vizuális effektust alig használtak a filmben - azt hiszem a film megtekintése után evidens, hogy hol használtak. Pl. ott nem, ahol Cobb és Ariadne kávéznak. Vagy amikor Arthur a hotel folyosóján ide-oda mászkál a falon. Igen, ezt mind úgy csinálták meg, hogy tényleg az történjen, amit látunk. Szép gesztus a CGI effektusok aranykorában, nemde? A színészi munkát különösebben nem szeretném kiemelni, mindenki kiegyensúlyozottan jó alakítást nyújtott.
A forgatókönyvvel kapcsolatban feltétlen érdemes megjegyezni, hogy nagyon intelligensen van felépítve. Nolan olyan ésszerű és aprólékos, minden részletre kitérő könyvet hozott össze, aminek a receptjéért szerintem Hollywood-ban sokan könyörögnének. De ez egyébként nem is meglepő két remek Batman-film és egy összetettségben az Eredethez hasonló kaliberű Tökéletes trükk után.
Összesítve: Az Eredet már a premier napján az év filmjévé vált. Egy nagyon széles határvonalon mozog tematikailag, nagyjából mindenből van benne legalább egy kis csipetnyi. Kvalitása teljes mértékben megkérdőjelezhetetlen, az már más kérdés, hogy kinek milyen filmek tetszenek legjobban. Ettől szép az ízlés és ez a film is.
Ha szerencséd van és még nem láttad, akkor a legközelebbi moziban talán még vetítik - pl. a szegedi Cinema Cityben. Mindenféleképpen érdemes megnézni.
