Az utóbbi hetekben felfigyeltem egy nagyon különös jelenségre, mégpedig arra, hogy a média egyre inkább "támogatja" a rappet, mint zenei műfajt. Az egyik posztomban már részletesen taglaltam, hogy mi is a bajom az új arcokkal, de a gondolatmenetet egy kicsit specializálnám erre a médiakatyvaszra, erre a hip hoppal szembeni anomáliára.
Azzal szerintem egyetérthet mindenki, hogy manapság az énekléssel lehet a legkönnyebben hírnévre szert tenni, ehhez vagy jellegzetes hangra/előadásmódra (lsd. Király L. Norbert, akit a James Brown-produkciója óta gyűlölök) vagy egyszerűen jó hangra van szükség - előfordulhatnak más jellegzetességek is, de ezek részletezésétől most eltekintenék. Akinek nincs egyik sem, de szeretne énekelni az nyilván a rappet fogja választani, mert az olyan menő és még hang sem kell hozzá, csak nyomni kell a rizsát a lehetetlennél is vulgárisabb stílusban, a magyaroknak meg a káromkodás remekül megy szóismétlés nélkül is. Ennyi erővel még Karády őrmestert is nyugodt lélekkel lehetne mc-nek nevezni, de ez - mint tudjuk - sokkal összetettebb ennél.
Ugyanis egy mc-nek, rappernek, vagy kicsodának nem kell trágárkodnia, sőt, minél jobban erőlteti valaki, annál inkább veszít a nyomatékosító erejéből az obszcén szó, annál komolytalanabbá válik a mondanivaló még akkor is, ha éppen több évezredre visszanyúló teológiai kontroverziák megfejtéséről van szó. Ezért néznek minket bunkónak, műveletlen tuskónak, akik tulajdonképpen semmit nem csinálnak azon kívül, hogy az átlagnál kicsivel bővebb nadrágot viselnek - a szűklátókörűség varázsa.
Azt már nem veszi figyelembe senki, hogy a rap véletlenül sem zenei irányzat, hanem egy olyan szövegcentrikus műfaj, amit gondolkodva kell hallgatni - én pl. magyarból is bevezetném a hallott szöveg értelmezését -, de nem elég a feldolgozást figyelmesen elvégezni, a rapszövegek írása még inkább igénybe veszi az agytekervényeket. Nem lehet egy rapszöveget ráokádni a papírra, aztán felokádni egy FL Studioval 15 perc alatt összebaszott alapra - ez a legnagyobb eretnekség az én szememben. Legalább annyi értelmet kell belevinni, mint egy filozófiai tézis megírásakor, hiszen ettől lesz igényes, ettől ad többet egy tinglitangli nagyon szerelmes vagyok úúúúúh béjbenél - egyszerűbben: sokkal több és értékesebb dolog hangozhat el egy rapszöveg fél perce alatt, mint egy egész poplemez 1 óra 10 perces málnaszörp maratonjában.
És itt jutottunk el a Nekedvalóhoz. Mégis ki a faszom találta ki, hogy majd VV Szandikának meg Alekosznak arra lesz szüksége, hogy elrappeljék nekik a nézők kívánságát?! Arról nem is beszélve, hogy ezek a számok egyszerűen nem fognak eljutni hozzájuk, max. akkor, ha már kiestek - akkor most hol is tartunk? 15 perc hírnév 4 ever Vagy talán a lassacskán Ogli G-díjas (szerk.: Kössz Zekk, ez hatalmas oltás) Béci Young-G rapjétől van ekkora raplázban a média? Finoman szólva is az egyik legigénytelenebb "rapper", akiről eddig hallottam - pedig széles a paletta (lsd. Majka, Dopeman, stb.). Egyébként ki kíváncsi az ilyen sokadrangú produkciókra? Ki az, aki ezen szórakozik? Ki az, akinek mond valamit? El sem tudom képzelni, annyira idiótának kell már lenni ehhez a szinthez - igenerősen emlékeztet ez a szituáció a Mézga Aladár különös kalandjai c. magyar rajzfilmsorozatból arra a részre, amikor idióták uralkodtak a bolygón és szinte üldözték a normális embereket. Szerencsésebbnek is tartom ezt, hiszen én nem vagyok hajlandó részt venni a hip hop ilyen szintű megalázásában.
1 éve hunyt el az egyik legnagyobb lírikus, aki valaha élt.
Nyugodjék békében!
1993-ban, a hip hop egyik, ha nem a leggyümölcsözőbb évében április 16-án születtem a Csongrád megyei Hódmezővásárhelyen, jelenleg a várostól 20 km-re lévő Székkutason lakom.
Körülbelül 2003-ban hallgattam meg az első rapanyagot - Eminem Show -, ami mindent beindított. 4-5 évig tartott az az időszak, amíg G-Unitot és holdudvarát hallgattam - eközben még azért megismertem a Wacuum Airs-et, ahogy párszor leírtam egy pár helyen: Fhészek, Bobakrome, AKPH meghatározó rap élmények voltak számomra és mai napig szívesen hallgatom őket -, amikor a The Game mellkasán lévő NWA felirat hirtelen elkezdett érdekelni. Rákerestem, mert akkor már volt internet. Nagyon tetszett ez az NWA téma, a következő egy év folyamatos Dr. Dre imádattal telt.
Az internetes közösségi szájtoknak köszönhetően megismerkedtem egy csomó emberrel, akik ugyan tájékozottabbak voltak nálam, de úgy gondolom, hogy engem legalább annyira érdekelt a rap, mint őket. Nem igazán érdekelt egyébként, hogy ők kiket hallgatnak, de utólag kiderült, hogy hasznos információkkal láttak el. Olyan előadókról szereztem tudomást abban az időszakban, mint KRS-One, a Funkdoobiest vagy a Fu-Schnickens, de ahogy az előbb írtam, nem igazán érdekelt még ez az irányvonal.
2008-ban, a Death Row őrületet megszakítva elkezdtem KRS-One-t, Wu-Tang Clan-t - a Wu-Tang Clan már régebben is szólt, annak ellenére, hogy nem voltak a legnagyobb kedvenceim - és OnyX-et hallgatni.
Ennek a rövid időszaknak a Killakikitt vetett véget, egyre több magyar előadót hallgattam. Ekkor találtam rá a Kriminalra és az S*10-re. Ezen előadók hatására elkezdtem én is - mint szinte mindenki, aki rappet hallgat - szövegeket írni, de ennek 4 hónap után nem láttam értelmét.
A magyar rap láz egyre csak enyhült, amikor elkezdtem Snowgoonst, Jedi Mind Tricks-et, Psycho Realm-et és Boot Camp Cliket hallgatni. 2009 júniusában és júliusában csak ők szóltak, amikor a RapBlog szerkesztőjének, Kripthának a hatására elkezdtem újra a régi nagyok után kutakodni, de akkor már nem a gengszter rapperek, hanem a new york-i mc-k érdekeltek. Nem sokat tudtam róluk, mert nem sok maradt meg - a neveken kívül - abból a 2008-as nyári időszakból, és mint tudjuk, a new york-i rapszcéna nem csak a Boogie Down Productions-ből és a másik két formációból áll. Ígyhát elkezdtem keresgélni. Ihlet híján nem sokat tudtam kezdeni, de a megváltást egy unalmas éjszaka és egy youtube videó jelentette. Napokig folyamatosan töltöttem azokat az albumokat, amikről számok e videóban szerepelnek. Majd' megőrültem a hip hopért. Nas, LOTUG, A Tribe Called Quest - ilyeneket hallgattam folyamatosan. Már ekkor is nagyon tetszett DJ Premier munkássága, de a Gang Starr őrület csak 2010 februárjától tart - és örökké tartani fog, mert Guru és Premier a hip hop csúcsát jelenti nekem, annak ellenére, hogy KRS-One-t és Rakim-ot tartom a legjobb mc-knek.
Akik nélkül most nem írhatnék ide és nem érdekelne a rap: Krisztián, Dávid, Kriptha és Thamole. Ha olvassátok, üdvözlet nektek innen!
Mindig büszke leszek arra, hogy ilyen dolgokon nőttem fel, mert ez konkrétan az élet iskolája. Számomra 93-tól a végtelenségig.
Hamarosan új poszt, addig egy kis "előrejelzés".
2011-ben esedékes, általam nagyon várt albummegjelenések, ahogy eszembe jutnak:
DJ Premier vs. Pete Rock
Edo. G & DJ Premier - A Face In The Crowd(május 17.)
Pete Rock & Smif-N-Wessun - Monumental(június 28.):
