Edo. G az 1990-es évek elején vált ismertté, de máig nem kapta meg a tehetségéhez méltó elismerést. Ez annak is köszönhető, hogy a 90-es évek végén a has mutogatós, csuklópántos sömpéjn rap egyre nagyobb teret nyert, a próféta kategóriába tartozó rapperek tekintélye pedig ezzel arányosan csökkent. Az ezredforduló után, 3 év alatt 2 nem túl sikeres, ám annál jobb albumot adott ki, majd 2004-től olyan emberekkel adott ki albumot, mint pl. Pete Rock vagy Masta Ace. Ezek az albumok már meghozták a várt elismerést, de még mindig hiányzott valami: egy igazán jól sikerült szóló album. Azt hiszem, a jég végre megtört.
Az albumon olyan emberek dolgoztak, mint pl. DJ Premier vagy Statik Selektah - hogy csak az igazán nagy neveket említsem -, és közreműködött rajta Edo. G egyik formációja, a Slaine-nel és Jaysaun-nal közösen alkotott Special Teamz, a Jurassic 5-ból ismert Chali 2na, a dead prez tag M-1, Bishop Lamont és még egy pár kevésbé ismert bostoni mc.
Régóta gondolkoztam egy Edo. G interjún, bár ez most már feleslegesnek tűnik: minden bennem felmerült kérdésre megkaptam a választ. Igazán tartalmas, változatos albumról van szó. Kétségkívül az egyik legkiforrottabb és legjobban sikerült albuma eddig és ebben az évben. Tulajdonképpen számadásként is felfogható az anyag, de valószínűleg még egy pár évig kényeztet minket a bostoni strófák krémjével. Egy olyan ember szólal meg ezen az albumon, amilyen évek óta nem adott ki albumot. A címhez méltóan itt nem egy magától elszállt mc adja az arcunkba, hogy ő az utca legnagyobb császára a maga 40 kilójával, hanem egy átlagember vetíti a hallgató elé a gondolatait, aki a legkevésbé sem elfogult magával szemben. Nem elég, hogy saját történetéről tart egy rövid, de tartalmas beszámolót és több számon keresztül filozofál, a világ valós problémáival is foglalkozik. Az individualitás és az általánosság találkozása. Mikrofont ragad a rasszizmus, a szar rap, a közömbösség, az elfásultság ellen és az önmegnyilvánulás, az önvallomás érdekében. Semmi giccs, semmi sallang. Edo. G lassan a nívó egyik szimbólumává válik a hip hopban.
Aki még nem hallgatta meg, sürgősen pótolja be, mivel az utóbbi évek egyik legkomolyabb produktumáról van szó.
Május 16-án, vagyis jövő hét hétfőn lesz a következő, egyelőre utolsó érettségi vizsgám, ezzel kb. 2 és fél hétre letudva a vizsgastressz - már amennyire igaz rám, hogy pánikolok az érettségi miatt.
Amik 100%, hogy jönnek 16. után:
- Edo. G - A Face In The Crowd kritika,
- Káva és Beat Generation Series szubjektív, méltatás;
tehát összesen 3, azaz HÁROM poszt. Szerettem volna még legalább két interjút tető alá hozni májusban, ebből - a mentális terhelés (...) miatt - egyik sem tud/tudott megvalósulni, pedig igazán nagy interjúalanyokat szemeltem ki és jutottak eszembe érdekes kérdések, talán nyáron sikerül.
Addig is COP IT, ha egy kis ízelítőt szeretnél kapni a következő alanyból:
Grátisz:
