A múlthétre ígért kritikák most jönnek, egy körben. Az idei év eddigi nagyobb durranásai ezek az albumok, illetve a nagyobb előadók albumai. Kronológiai sorrendben mennék rajtuk végig.

Strong Arm Steady - Arms & Hammers

Tavaly egy nagyon jó albumot sikerült összehoznia Strong Arm Steady-nek, az egyik kedvencem a tavalyi évből. Madlib gondoskodott a jó zenékről, a szövegelés pedig jól ment a srácoknak. Ez az album annyiban különbözik a tavalyitól, hogy ez nagyjából annak a reciproka. Eszméletlen gagyi zenék, a tavalyival nagyjából semmilyen szempontból sem összeegyeztethető szövegek a tartalom függvényében. Egyetlen számot lehetne kiemelni - amellett, hogy van még egy-két jó pillanat az albumon -, mégpedig az 'All The Brothers'-t, amiben KRS-One, Talib Kweli, Planet Asia és Chace Infinite közreműködik, de nem csak a közreműködők miatt, hanem azért, mert a SAS ebben a számban tényleg jó. Sokkal jobban emlékeztet a tavalyi albumra. Tudom, hogy egy előadó sem mindig csinálhatja meg azt, hogy évekig ugyanarról csinál zenét, de azt a vonalat simán követhették volna. Ez alól csak KRS-One a kivétel, de erre később visszatérek. Érdemes összehasonlítani az alábbi két számot:

A különbség azt hiszem lényeges. Egyik oldalon egy kifinomult instruval és jó szövegekkel ellátott album van, a másikon egy poposabb - ami önmagában még nem lenne hátrány -, sokkal egyszerűbb, unalmasabb, mások által ezerszer kikoptatott hangzásvilág és feleslegesen keménykedő, önmagát diszkreditáló album áll. Sajnálom, mert egyébként eddig nagyon tetszettek az anyagaik.

Saigon - The Greatest Story Never Told

Sokan mondják, hogy ez az év nagy slágere, mármint ez az album. Van benne valami. Sokat váratott magára a lemez, de végre kijött és a hip hop hallgatók többsége elégedetten dőlhetett hátra az album meghallgatása közben és után. Változatos anyag, a szövegeknek van mondanivalója és hiába a helyenként mainstream hangzás, egy kőkemény produktumról van szó, lehet érezni, hogy hosszú évek kemény munkája van benne. Egyetlen dolog róható fel neki, mégpedig az, hogy néhol a dallamosság csapdájába esik Saigon barátunk. A másik, ami nem róható fel, hogy néhol olyan dolgokról beszél Saigon, amivel nem mi vagyunk megcélozva, de mindenképpen lehet tanulni ezekből a számokból és meg lehet őket érteni, tehát nem egészen felesleges számunkra - konkrétan a magyar közönségre gondolok. A tavalyi Freeway & Jake One albumhoz tudnám hasonlítani, bár annál lényegesen jobban sikerült. Saigon Freeway-nél, ha nem is nagyságrendekkel, de lényegesen jobb mc, míg Just Blaze, ha nem is tapasztaltabb, mint Jake One, de sokkal összetettebb és szebben szóló alapokat tud írni.

Showbiz & KRS-One - Godsville

Különös, hogy vannak bizonyos előadók, akik több mint 2 évtized után is ugyanolyan érdekesen és egyedien osztják meg a mondanivalójukat, mint amikor elkezdték. KRS-One pont ilyen, ez teszi a szememben őt az mc-k csúcsává - amellett, hogy Guru a legnagyobb kedvencem. Napjainkban pontosan úgy van meg a véleménye a dolgokról, mint ahogy 10 vagy 15 évvel ezelőtt, csak a tárgyak és a témák változtak, ráadásul egy dolog még mindig mellette áll, ami túl sok mc-nek, sőt, túl sok ismertebb embernek, sztárnak nem sikerül: megőrizni a hitelességét. Tehát egy-két szóban összefoglalva annyit mondanék az albumról, hogy nagy királyság, viszont a bökkenőt éppen a házigazda, Showbiz jelenti. Bár még mindig vannak jó pillanatai, Showbiz fölött sajnos eljárt az idő, hiába próbálja megőrizni azt a letisztultságot, amiért sokan megszerettük, sajnos ez 2011-re transzformálva nem működik, hamar unalmassá válik az album emiatt, pedig a szövegek kiválóak.

Reks - R.E.K.S.(Rhythmatic Eternal King Supreme)

Ez az album ebben a posztban, amit inkább említenék hibátlannak a többihez képest. Reksről már régóta tudhatjuk, hogy van benne valami egészen egyedülálló. Lehet, hogy flowban egy Royce Da 5'9"-hoz lehetne hasonlítani, de a véleménye, mondanivalója és gondolatai nagyjából összehasonlíthatatlanok, nincs igazán közös pont kettejük között, de egyébként senkivel sem lehetne összehasonlítani, max. Saigon-nal. Ez az album jelenti véleményem szerint előadói kiteljesedését, ennél már nehéz lesz jobbat csinálni, pedig már a Grey Hairs-nél is kapkodtuk a fejünket. A szövegek kidolgozottsága, igényessége mellett az album biztos pontját jelentik az alapok is, amiket egyébként remek producerek jegyeznek, pl. Statik Selektah és Hi-Tek ráadásul még DJ Premier, Pete Rock és Alchemist is szerepel egy-egy alappal a lemezen.