Kedves András!
Remélem túltetted magad az incidensünkön, amikor mint egy kisfiú, akinek leoltják a rajzát, amit ő Monet-hez mérhetőként mutat be, de a komolyabb felnőttek a cuki napocskát nemigen tudják esztétikailag értékelni. Sőt, bizonyára valóban túltetted magad rajta, ugyanis azóta semmilyen rólam írt vagy nekem címzett, az ekéhez hasonlóan mélyen szántó gondolatoddal nem találkoztam az internet nevű csodán, amit fejlődésnek könyvelhetünk el valamennyien, beleértve téged is, Bandi!
Ahhoz hasonló tisztelettel dedikálom neked ezt a kis kritikát, amivel fogadtad a múltkori konkrétumokban szegény félmondataim.
Kedves olvasóm!
AZA végtelenül kiegyensúlyozott, pszichológiailag egészséges ember és egyébként is egy akadémikus, ezt több ízben is bizonyította, azonban azt még nem, hogy mennyire eredeti producer és üde, folyamatosan újuló színfoltja a magyar hip hopnak. Most sikerült!
Van egy Snowgoons nevű német producercsapat, akiknek az az életük, hogy egy hangzatos dalt letöltenek a netről, az alá beraknak valami aaaaatttttombanger dobot egy faék egyszerűségű képletben és megszületett a csoda: az AZA-hoz hasonló, már szavazójoggal rendelkező hülyegyerekek madafakák, és emellett producerdizséemszík bólogatnak rá! Ez a tudományos tevékenység (mert kétségkívül az), félóra FL Studio használat után tökéletesen elsajátítható és pont arra emlékeztet, amit a popzene művel. Pont tegnap töprengtem egy kocsmában azon, hogy miért kell minden egyes popszámba ugyanolyan basszus, ugyanolyan dobok és úgy általában: ugyanolyan hangszerelés? Megvan, mert napjaink poprajongói javarészt igénytelenek! Azonban a hallgatók igénytelensége nem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen ők azt hallgatják, amit kapnak, amit a fősodor az orruk elé tol, kivéve, ha "műkedvelők". Ebből mi következik? A popelőadók javarészt igénytelenek! Ugyanarról a másolásról szól a mostanában sokat említett Eurovíziós dalfesztivál, mint amit AZA művel. Pontosan, kedves olvasó, kitaláltad! AZA madafaka igénytelen! Erre van bizonyíték is.
Méghozzá a macsétájával és a saját keze által készített lemeze - nyilván ő gyártotta le az összes albumot vagy tán a biteket domborította rá a CD-kre? sose tudjuk meg. A saját kezűleg készített lemez címe nem más, mint Back To Business! Aztarohadt, valahonnan ismerős ez a cím! WOW!!!!!!!!! AZA még mindig a 2009. július 21-én megjelent egyszerűen zseniális, mindenki által ismert és elismert Randam Luck csapattal készült produkción csüng! Ez igen! Jó, hozzátartozik a történethez, hogy 2010. augusztus 13-ára, péntekre ígérték a lemezt pár héttel a Randam Luck album megjelenése után, tehát akkor AZA még javában a méltán híres, a magyar hip hopot mindenféle szempontból megreformáló (NEM!) közreműködés mámorában égett. Nade térjünk vissza a mesterműhöz!
Nem mondhatom azt a lemezre, hogy foskula, mert az nem elég deskriptív ebben az esetben. Egyszerűen ennyire egyhangú lemezt ennyire szar mc felhozatallal még a Snowgoons sem tudott volna összehozni. Vannak nagy nevek az albumon, Craig G és Krumbsnatcha, jobb napjaimon Reef, de eléggé vérszegények. Viszont a kis nevek egymás klónjai vagy én nemtom mi folyik itt, de ez valami röhej. Ezek az emberek közel sem akkora elmék, mint amekkora a nevük. Ezek tényleg elismert underground mc-k lennének az USA-ban? AZA, vágod miket beszélsz? Még szarabb helyzetben lehetnek az Államokban mint itt. De a legszomorúbb az egészben mégis az, hogy AZA már legalább 4 éve ilyen alapokat ír és még így sem tud egyről a kettőre lépni csak mondjuk lekopírozza a példaképeit. Jah, elnézést! Most már nem csak magyar mintákból dolgozik! A fegyverropogás is megvan és fontos is, hiszen a hangulatfokozás elengedhetetlen kelléke minden lemeznek, és így sokkal jobbat lehetett nevetni az albumon!
Másrészt: valaki a hallgatók közül tudna említeni egy pillanatot az albumról, amikor úgy gondolta, hogy "a rohadt életbe, ez valami eszméletlen nagy"? Vagy egyáltalán emlékeztek elkülönülő számra, esetleg valami nagyon penge rímpárra vagy verzére? Nem? Hát tényleg kurvára egyáltalán nincs momentum a lemezen és erről mind a neves mc urak és a producer is tehet. Annyiban tud emlékezetes lenni, hogy erre a szarra vártak rajongók ezrei, tízezre, de tudom, a javának bejön, amivel nincs gond csak nem értem, hogy miért. De biztos ez is az én hibám, hiszen tízezrek nem (pedig de) tévedhetnek, ezt mindenki tudja.
De várjunk csak, hát DJ Illegal azt írta, hogy Killakikitt+Snowgoons=KillaGoose KillaGoons. EZ AZ, VAN REMÉNY A MAGYAR HIP HOPBAN! Nyugodtan fogok aludni; fröcsögni, reklámozni pedig lehet a facebookon. Köszönöm a figyelmet!
A Facebook csodálatos találmány. Én is használom, olvasói bázisom java AZA révén ezt nyilván tudja is - köszi még egyszer, csak 1200 oldalletöltésem volt aznap. Képeket, videókat, egymással fontos információkat lehet rajta megosztani, pl. "szomivagyok", "kenyér", "ma van a kvantumfizikusok világnapja, tedd ki te is ha az vagy, lájk, ha hazudok" "lakótársat keresek", "elveszett a kutyám", "valaki megy ma BP felé kocsival?" ecetera, de még lehet rajta a kedvenc zenészeink, filmészeink, egyéb -észeink profilját lájkolni, hogy naprakészek legyünk velük kapcsolatban. A technika diadala!
Idilli kép, kicsit utópisztikus. Kár, hogy a lájk státusszimbólummá vált egyes vagy kettes -észek, többnyire hip hop -észek körében és szinte követelik a lájkot. Gyakran kerül a lájk szó olyan mondatokba, ahol a lájk szót egy többnyire háromjegyű szám előzi meg és egy ható ige, aminek a legvége mindig -átok. Itt egy példa: "Ha ma éjfélig összejön 300 lájk, akkor holnap láthatjátok az új klipet." Nos, ez részben érthető, viszont a lájk sokszor olyan mondatokban is megtalálható, ahol nem is szerepel, de helyette ott az osszátok meg. Agyfaszt Idegzsábát kapok az ilyenektől.
Akit érdekel valami, valaki vagy annak a zenéje, akármije, az már lájkolta azt a valakit/valamit. Hihetetlen, hogy néhány -ész ezt nem fogja fel. Vagy az ilyesmi voltaképp egyfajta netes vagy 21. századi shout? Mi történik itt? Leszoktunk a videókról meg a különféle promóciós lehetőségekről? Ezt most így hogy?
Lájkolnám, ha egy kicsit kreatívabbak lennének az -észek és nem feltétlenül az -átok szó jutna eszembe a közösségi portálon való reklámozásról.
Lájkolnám, ha az -észek végre eszek lennének.
Lájkolnám, ha Day nem engedné meg, hogy Riddlert lájkoljam.
Lájkolnám, ha a Facebook lájkok egyszerű számok lennének ahelyett, hogy azt jeleznék: kinek a produktuma vagy személye mennyit ér és az -ész amikor csak ránéz, az jusson eszébe, hogy mekkora istenkirály.
Jézusom! Hát mennyi lájkot pazaroltam el egy szempillantás alatt? Egy, kettő... 16 azaz TIZENHAT lájkot. Tizenhetet. És eredetileg egy, de két megosztást.
Most mi lesz? Nem láthatjuk a klipet!
