Bocsánat emberek, eléggé rapszódikus volt az utóbbi hetekben a vonal, amin ízlésben mozogtam. Valami jót próbálok meg összeszerkeszteni, remélem sikerül.
Norba km. NKS - Vakvágány
Igazából erről az albumról már egy ideje szerettem volna írni. Többször is belekezdtem, de annyira kétes érzésekkel állok hozzá, hogy valami követhetetlen, elpocsékolt karakterhalmaz született volna belőle. Nem azért, mert rosszul sikerült volna - egyáltalán nem lett rossz, kifejezetten jóra sikerült, ha objektívan nézem -, hanem azért, mert nekem nem igazán tartozik az ízlésvilágomba az, amit ez az album képvisel. Néha, ha olyan a hangulatom természetesen előveszem, jól esik egynémely számot hallgatni, de valahogy nem az igazi. Úgyhogy most egy vendégírás következik székesfehérvári raptestvérem, Zekkk tollából - köszönöm szépen az írást.
Punnany Massif - ShenKick
Az irányelvek via punnanymassif.hu:
a. A muzsika ne legyen megszokott, kiszámítható sablonokra épülő.
b. A szöveg maradjon minden esetben témaorientált, nem rímek köré épített senkit nem érdeklő önfényezés.
c. A lemezjátszó, mint hangszer, mindig kapjon fontos szerepet.
Avagy Nőket Kedvelő Csoportosulás, mondja a PM definíció.
Aki már ismeri a pécsi csapat hangzásvilágát az ebben az albumban sem fog csalódni. A 2006-os Körkorkép kicsit elrontott PRja, lemondott fellépései, hetedhét világ felé széledt majd később megtért tagok a Shenkickkel folytatják ott ahol abbahagyták. Wolfie és Rendben szociáltudatos szövegei ismét ugyanúgy gyomorszájon találják a magyar társadalmat, vagy éppen egy mélyenszántó kapcsolat delikvenseit, kritikát vagy éppen helyzetképet adva kis hazánknak. Picit talán sok is a negatívum ennek a beteg lelkű országnak, minden esetre, aki egy kicsit a dolgok mögé lát, vagy esetleg kedveli a hip hop-ot, annak duplán(!) kellemes perceket szerezhet ez a lemez. Igen, 24 számról beszélhetünk, ami kicsit soknak tűnhet, de azt hiszem a mennyiség nem ment a minőség rovására, főképp zeneileg. Hip hopper fülnek kicsit néhol különc, de mindenképp szerethető alapokat kaptunk. DJ R-Nold, Zsigabá és DJ Stika felelt a J Dilla iskolás beatekért melyeket megtűzdeltek a srácok egy kis énekkel meg pár élőzenés hangszerrel, némi The Roots-i jelleget adva az albumnak. (észrevétel: lásd Vándország, így lehet élvezhetően ötvözni a népzenét a hip hoppal.)
Személy szerint jelen voltam az októberi Eiffel téri U26-os lemezbemutatón és mindenképpen elmondhatom, kellemes szájízzel tértem haza zsebemben a Shenkickkel. A nívós előadás, élő hangszerelés, Kiss Ádámkás bohóckodás, és a depresszív tinilány csorda hiánya mindenképpen emelte az este fényét. Kijelenthetjük, hogy a Massif aznapeste, meg úgy általában egy élmény. Számomra mindenképp pozitív, még ha néhány konzervatív rapper vagy elvetemült mainstream fan másképp is látja.
Hál’ ’Stennek vagy Kiss Ádámnak a népszerűségük folyton nő, s idővel már egyre nehezebb kibogozni mi volt előbb, a PM-et hallgató stand up rajongók vagy stand up-ot néző hip hop szeretők.
Túlzott komolyság, vagy csak bohóckodás? Szerintem intelligens kreatív hip hop. Komolyan megéri megvenni.
Lemezborító: 4 csillag
Lemez tartalmilag: 5 csillag
Lemez zeneileg: 4 csillag
Ár/ érték arány: 5 csillag
Mindenki írt róla, mindenki tudja, mindenki figyeli az eseményeket. Egy apró részlet fölött azonban mindenki elsiklik:
A Neo fm-en napi egyszer lejátszák Gwen Stefani és Eve remekbe szabott slágerét, a Let Me Blow Ya Mind-ot. A baj csak az, hogy az extended version-t adják le minden áldott nap. Tehát tele van ass-szel, bitch-csel, shit-tel meg frász tudja mikkel - nem a trágárságon van a hangsúly, hanem azon, hogy ha erre a számra is úgy tekintünk, mint Ice-T számára, akkor ez is bizony erősen kihat a fiatalok erkölcsformálására és szintén erőszakosságra buzdít.
Szóval az NMHH szerintem jogosan megérdemel egy körberöhögést, utána ignorálást és végül szánalomérzetet, amiért egy olyan szám miatt, amit a nagyon védett magyar tinédzserek totál nem értenek, mert angolul kb. annyira tudnak, mint én hindiül - tisztelet a kivételnek - megbüntetnek egy rádiót, ami még csak nem is rendelkezik országos lefedettségű műsorszórással, közben az egyik nagy kereskedelmi rádión nap mint nap leadják azt a maszlagot, csakhogy azt viszont szó nélkül hagyják. Extra szuperszónikus öngól!
Imádom az ilyen remek szóvicceimet.
Ennek az évnek is elértünk a végére, itt a Karácsony, egy hét múlva Szilveszter.
A hiphop.hu évente kiadja a díjait, amit többnyire a hallgatók szavazataira támaszkodva osztogat. Nincs ezzel baj, maximum annyi, hogy a hallgatók többsége sajnos buta, mint a föld és nem mindig az nyer, akinek valóban kéne - természetesen az enyém is szubjektív vélemény, mert pl. év szóló előadójára Mr. Bustát soha nem jelölném, mert nem értek egyet azzal, amit csinál. Ezért én arra gondoltam, hogy alapítok egy saját díjat, ami nem jelent semmi privilégiumot a győzteseknek, de legalább van egy ilyen is. Jah, és megindokolhatom, hogy miért az nyerte/nyeri, aki.
Holnap új poszt, kicsit évzárós hangulatú, de nem olyan mint a tavalyi. Addig is itt van ez. Aki holnap a kora esti órákban nem tud itt lenni, annak boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!
Busa Pista km. Norba - Sunshine
Nagyon szerettem volna elmenni erre a fellépésre. Ha egy hete valaki azt mondja, hogy nem leszek ott, akkor valószínűleg ilyet replikáztam volna: "Ember, hülye vagy?"
Akik "rendszeresen" olvassák a blogomat leszűrhették, hogy fanatikus DJ Premier rajongó vagyok. Nekem ő a hip hop császára. Ezért remélem, hogy akik részt vesznek a rendezvényen, olyan hangulatot teremtenek ennek a legendának - és nem utolsó sorban maguknak -, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy Magyarországon bulit csinált és még akár mások is, akiknek most nem adódott lehetőségük rá, eljuthatnak a fellépésre.
Akkor húzzuk csak rá, a rendezvény felhozatalához híven.
Norba km. Saiid - Touché
Új rovat. Azokat a számokat fogom beágyazni ide, amik a héten a legtöbbet pörögtek. Legfőképpen külföldi - amerikai, esetleg francia - előadóktól fogok itt számokat megjeleníteni, ezzel is segítve a tájékozódást és ismerkedést azoknak, akik csak - vagy többnyire - magyarokat hallgatnak. A sorrend nem számít. (Még az is benne van, hogy kinövi magát album kedvencekre, csak az a baj, hogy egyben albumot mostanában nem hallgatok, ha mégis, akkor azt sokszor és nem lenne meg a 10, vagy hetente kb. ugyanazok szerepelnének.)
A világ talán legnagyobb hip hop producere és DJ-je, DJ Premier 2010.12.09-én ellátogat Budapestre és a Dürer kertben csap egy hatalmas bulit. A hivatalosan 1989 óta tevékenykedő legenda előtt a kezdet phia, Saiid másik két Goodfellával - DJ Frequent-tel és Steady-vel -, a Kriminal Beats oszlopos tagjával, Norbával és a magyar hip hop DJ legendával és úttörővel, Györemix!-szel emeli az esemény amúgy sem csekély nivóját.
Még nincs jegyed? Elővételben Hanyag Eleganciából vagy a Dürer kertben 2500, helyszínen 3000 forint. A megjelenés minden hip hop rajongónak, kedvelőnek, szeretőnek - vagy csak olyan embernek, aki szeretne valami újjal megismerkedni és igényesen szórakozni - ajánlott és érdemes.
Attól eltekintve, hogy ez egy hip hop tematikájú blog, most egy filmről írnék itt. Mégpedig az Inceptionről, magyarul Eredetről. Bár egy kissé elhalkultak a filmmel kapcsolatos visszhangok én szívesen írok róla. Ma volt alkalmam másodjára megnézni - először moziban most pedig jó minőségben sikerült letöltenem.
FIGYELEM! NEM IGAZÁN SPOILERMENTES KRITIKA!
Ezt látni kell. Mindenkinek. Nem egyszer. Többször.
Az egész film egy nagyon komplex történetet és szituációt vázol fel. A film mozgatórugója egy Mal(Marion Cotillard) nevű nő, aki a főszereplőnek - Cobb-nak(Leonardo DiCaprio) - a már halott felesége. Ő kelti a legnagyobb bonyodalmakat az amúgy sem egyszerű küldetésben. A Cobb-Mal szál vezeti végig a film moralizáló vonalát, amibe Ariadne(Ellen Page), egy fiatal építészethallgató lány is sűrűn bekukucskál, és amikor úgy látszik, hogy Cobb feladja normalitását, ő visszarántja a valóságos énjébe a férfit. Cobb-ról bővebben elég annyit tudnunk, hogy ő egy ún. extraktor, aki gondolatokat, információkat lop mások agyából, amíg ők alszanak. Ezt a "képességét" főleg ipari kémkedésre használta fel, amíg egy teljesen újszerű megbízást nem kapott. Ahelyett, hogy egy gondolatot el kellene lopnia egy új gondolatot kell beültetnie az alany(Robert Fischer szerepében Cillian Murphy) elméjébe. Ezt nevezik incepciónak. A jutalma nem más, mint az, hogy újra a gyerekeivel lehet és nem teljesen legálisan, de amnesztiát kap. Bár ez képezi a történet velejét, Mal hatása sokkal jelentősebb és nehezebbé is teszi a küldetést, ezért tartom én Mal-t az egész történet mozgatójának. Ettől lesz a film valójában inkább egy thriller, mint dráma. De ha máshogy nézzük, akkor Ariadne szerepe miatt lesz inkább dráma, mint thriller. Nem fogom elmesélni a történetet, bár dióhéjban már majdnem leírtam az egészet. Cobb társairól még azért egy kis említést tennék:
Cobb állandó jobbkeze, Arthur(Joseph Gordon-Levitt). Ő szerzi meg az alanyokról a fontos alapvető információkat.
Eames(Tom Hardy), a hamisító. Bizonyos esetekben ő veszi fel az álmokban néhány kulcsfigura megjelenését, stb.
Yusuf(Dileep Rao) készíti el a különböző altatókoncentrátumokat.
Saito(Ken Watanabe) - a turista. Ő bízta meg Cobbot az incepcióra.
A trailer alapján rengeteg összeférhetetlen dolgot láthatunk. Egyszer havas táj, aztán tengerpart vagy egy mozgalmas belváros, esetleg egy kihalt város tele felhőkarcolóval, stb. Ez mind a rendező és egyben forgatókönyvíró érdeme. Christopher Nolan valami hatalmasat alkotott. Ennyire a forgatókönyvhöz passzoló, mozgalmas, különböző helyszínekkel teletűzdelt és lekötelező filmmel én még nem találkoztam. Egyszerűen álomjóra sikerüt a film - hiszen az egész film egy álomnak hat sokszínűsége és változatossága miatt. Amikor kijöttem a moziból, olyan extázisban voltam, hogy az valami leírhatatlan. Főleg az a rész emeli a filmet mennyei magaslatokba, amikor Cobb kinyitja a szemét a küldetés után, végignéz a társain majd apósával - akit Michael Caine játszik - hazaér és a final montage-ban Cobb-ot a gyerekeivel halljuk, ahogy beszélgetnek, vihognak és a többi megszokott szép dolog. A rendezői munkáról még annyit, hogy nagyon jól sikerült megszervezni az egészet. Vizuális effektust alig használtak a filmben - azt hiszem a film megtekintése után evidens, hogy hol használtak. Pl. ott nem, ahol Cobb és Ariadne kávéznak. Vagy amikor Arthur a hotel folyosóján ide-oda mászkál a falon. Igen, ezt mind úgy csinálták meg, hogy tényleg az történjen, amit látunk. Szép gesztus a CGI effektusok aranykorában, nemde? A színészi munkát különösebben nem szeretném kiemelni, mindenki kiegyensúlyozottan jó alakítást nyújtott.
A forgatókönyvvel kapcsolatban feltétlen érdemes megjegyezni, hogy nagyon intelligensen van felépítve. Nolan olyan ésszerű és aprólékos, minden részletre kitérő könyvet hozott össze, aminek a receptjéért szerintem Hollywood-ban sokan könyörögnének. De ez egyébként nem is meglepő két remek Batman-film és egy összetettségben az Eredethez hasonló kaliberű Tökéletes trükk után.
Összesítve: Az Eredet már a premier napján az év filmjévé vált. Egy nagyon széles határvonalon mozog tematikailag, nagyjából mindenből van benne legalább egy kis csipetnyi. Kvalitása teljes mértékben megkérdőjelezhetetlen, az már más kérdés, hogy kinek milyen filmek tetszenek legjobban. Ettől szép az ízlés és ez a film is.
Ha szerencséd van és még nem láttad, akkor a legközelebbi moziban talán még vetítik - pl. a szegedi Cinema Cityben. Mindenféleképpen érdemes megnézni.
Előre leszögezném, hogy még nem vásároltam meg az albumot.
Egy nagyon komolyra sikeredett Akkezdet Phiai és GyémántFater után igazán magasra volt emelve nálam a léc, bizakodtam abban, hogy Norba lemeze simán meg fog felelni az elvárásoknak. A végeredmény csalóka.
Az albumon Sena, az ASK, Azúr, Bankos - azt hiszem, hogy ez lassan alapkövetelmény, amit én pl. nem bánok -, a Barbárfivérek, Caramel, Eckü, az NKS és Siska szerepel közreműködőként, de Györemix! is hozzájárult egy kisebb szösszenettel. Az alapok alkotóiról fogalmam sincs, de ezt elég, ha betudjuk a letöltött anyag információbeli hiányosságainak.
Vajon mit is lehetne mondani erről az albumról? Úgy tűnik igazolódni látszik az, amit már nyár közepe óta sejtek. Arról beszélek, hogy nem túl sok anyag fogja uralni a lejátszómat napokig, vagy hetekig az idei termésből.
Részben csalódás lett az album. Hogy miért? Ez az album túlságosan Norbáé. Nem mutatkozik meg rajta az a széles repertoár, amit az évek alatt megszokhattunk tőle. Az alapok jók, egyben vannak, de annyira egysíkú az egész album hangzása, hogy néha belecsempészek egy-egy számot az 'Amíg a város alszik'-ról.
A következő rosszpont ugyanaz, ami valójában jó is benne. Végre valaki erős - és igaz, de nem feltétlen értek vele egyet - kritikát mer állítani a magyar hiphop közegről, aminek azért valljuk be, igencsak itt volt az ideje. Az album nagy része erről szól. A hiphop fanatizmusról, a jó oldaláról és a rosszról. Azokról a dolgokról, amik édessé teszik a műfaj iránti szenvedélyt, de sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak azok a dolgok, amik ugyanakkor keserűvé is teszik.
Továbbá jó még, hogy létezik ez az új album. Jó érzés újra elmerülni Norba frissebb gondolataiban. Ismét megvillantja intellektusát és azt a megnyugtató stílusát sugározza ez az album, amiért elég sokan rajongunk a számaiért - annyira nem akarom agyondicsérni Norbát, de szerintem ő a magyar Guru(Nyugodjék békében.).
Nem tudom illik-e ilyet mondani egy olyan mc-ről, aki több, mint 10 éve a stílus aktív tagja, de fejlődést tapasztaltam részéről. Az 'Amíg a város alszik'-hoz képest helyenként úgy érzem, hogy sokkal kifinomultabb rímeket és képeket használ.
Az album szépséghibái ellenére még ugyanúgy meg fogom venni az kiadványt. A Hanyag Eleganciában - ez természetes - megvásárolható, vagy innen megrendelhető.
Busa Pista - Gyémántfater
Ez kész! Komolyan mondom. Ekkora méretű csapás még nem érte a magyar hip hop szférát. A legszíntisztább hip hop album, minden szöveg mindenegyes szótagja - vagy ha ez nem elég, betűje/hangja -, zenéje úgy van rendben, ahogy van. Egyértelműen csak az idei Kottazűrt említhetném még egy lapon ezzel az albummal az idei termésből. Eddig a kedvenc magyar hip hop albumaim ezek voltak - a sorrend fontossága nélkül: Akkezdet, Kottazűr, Napi ziccer, Amíg a város alszik, Jelentések Fanyarországról, Mekvart szleng. Ez az album rögtön az említett 6-os csomag grátiszát... Grátiszát??? Egyik legékesebb példányát jelképezi.
Az album 27 számot tartalmaz, köztük egy intrót és 4 skitet. Nem túl bonyolult összeadási és kivonási műveletek után arra jutottam, hogy 22 teljesértékű - ám nem mindig hosszú - számot tartalmaz. Ez egyébként az egyetlen kivetnivaló az albummal kapcsolatban. A teljes játékidő cirka 1 óra 3 perc. Az albumon közreműködött Sena, Azur, Bene, Bobakrome, Kemon, Ponza; a zenéket Dermot, Faktor, Future, Jumo Daddy, Szeki és természetesen Busa írta.
Fogalmam sincs, hogy hogyan írjam le ezt az albumot. Ha valamihez nagyon szeretném hasonlítani, akkor ilyen A Tribe Called Quest és D.I.T.C. egyveleghez hasonlítanám. Oké, dobjuk meg egy Common-nal is és Das EFX-szel. Természetesen nem szeretném ehhez a valamihez hasonlítani, mert ez a laikusok számára még nem jelent túl sokat. A hallgató ezen album által a hip hop jó és szórakoztató oldalára olyan széles és jelentős betekintést nyer, ami örökre a szerelmesévé teheti - abban az esetben viszont nem, ha már ott tart az egyén, hogy a stílus rabjává vált. Nekik, vagyis nekünk ez az album legalább egy konkrét szerenádot jelent. Egyszerűen számomra érthetetlen és csodálatos, hogy hogy lehet valakinek ekkora szókincse és tehetsége illetve érzéke ehhez a műfajhoz. Busa Pista rendre olyan rímkombókat dobál a fülünkbe, amikre a Magyarországon elismert mc-k legalább 90%-a irigy lehetne. Minden sor óraműpontossággal kimértnek tűnik. Tulajdonképpen azt sem lehet összefoglalni, hogy ez az album miről szól, mert olyan sokszínűre sikerült.
Összességében az album hip hop minőségileg elérte a gyémántfaterlemez-szintet. Elég magasra tolta a lécet a közelgő Norba - Agykontrollnak, de én bízok Norbában is.
Köszönjük Busa és gratulálunk! Végre egy hip hop album, amit végig szórakozhat az ember!
Az album a képre, vagy IDE kattintva letölthető vagy például a Hanyag Eleganciából megrendelhető, vásárolható.
Végre eljött ez is. Sajnos sok időt csúsztam vele - ezt a szememre hányhatjátok -, de hála Istennek végre itt van. Elnézést kérek a késésért.
A fordításban segített(ismét): Thamole! Neki nagy köszönet!
Akkor lássunk neki:
Twix: Ugye angliai származású vagy. Azt bizonyára mindannyian tudjuk, hogy van eltérés az amerikai és az európai hiphop közösség és hiphop élet között. Szerinted mi a kettő között a legnagyobb különbség?
Lewis Parker: A mindennapokban nagyon sok különbség van, ha a London életet összehasonlítjuk a New York-ival, a gyorskajáldában való reggelizéstől vagy vacsorázástól kezdve egy angol kávézóig. NY igazából egy egész nap mozgó város, ami tényleg passzol hozzám, amikor a kései órákban dolgozom. NY-ban a hip hop tényleg mindenhol ott van, Londonban a hip hop inkább egy-egy megkülönböztetett helyszínen található meg. Sok tekintetben a brit hip-hop-ban könnyebb befutni, hisz az sokkal kisebb és így kevesebb is a kihívás és a konkurencia. Az, hogy NY-ba költöztem határozottan megerősítette a hip hop iránt érzett szenvedélyem, minden korábbi kétségemet megszűntette a felől, amit korábban éreztem, hogy britként is az egész világra kiterjedő zenét csinálhatok.
T: Körülbelül 15 éve rappelsz, bár még nem tettél szert nagy hírnévre ahhoz képest, hogy 7 albumot adtál ki és a mélyunderground körökben elismert előadó vagy. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka? Direkt kerülöd a nyílvánosságot? Szerintem nem bánnánk, ha téged - vagy hozzád hasonló kaliberű előadókat - kéne a tv-ben a zenecsatornákon nézni naponta.
LP: Nos, én soha nem tartoztam a hírnévhajhászok közé. Én csak jó lemezeket szerettem volna készíteni és kiadni. A zenéim remekül passzolnak azoknak az embereknek az ízléséhez, akik szeretnek kint állni az utcákon és közben bólogatni az ütemre. A koncepcióm mindig eszmei értékű volt, a hangzás maradt a régi nyers boom bap, de az ilyet a kiadók nehezen nyelik le. Korábban, ha a Virgin/Melankolic több főáramlatos alapzenét tesz alám, akkor most egy teljesen más történetet mesélhetnék az életemről.
T: A legutolsó albumod egy John Robinson-nal közösen elkészített kollaboráció. Hogyan kerültél vele kapcsolatba? Mi volt az alapkoncepció? Várhatunk még közös megmozdulásokra?
LP: JR és én úgy kerültünk össze, hogy ugyanazzal a kiadóval - Project Moon Circle - kezdtünk el együttműködni. Elkezdtünk egymás ötleteire építeni és úgy döntöttünk, hogy elkészítünk egy közös albumot. A koncepció az volt, hogy egy olyan lemez készüljön el, ami kettőnk stílusát ötvözi, és ezáltal felfrissítse azt a hip-hop hangzást, amire az egész világon igény van; mindez egy kis zeneiséggel megszórva.
T: Megmondom őszintén, hogy szerintem Masta Ace-ére és Murs-ére emlékeztet legjobban a stílusod. Helyenként úgy tűnik, mintha ők lettek volna rád a legnagyobb hatással. Kikre tekintesz példaképként? Az Egyesült Királyságból kit/kiket hallgattál vagy hallgatsz most legszívesebben?
LP: Igen, Masta Ace 'Take A Look Around' és 'Slaughter House' c. albumai határozottan nagy inspirációs forrást jelentenek számomra. Amikor legelőször Amerikában voltam, '95-ben a Black Moon volt rám nagy hatással. Mindig nagy Lord Finnese rajongó voltam. A 'The Awakening' c. albuma szintén nagy hatással volt rám. Az én stílusom abból származik, hogy ezeket a klasszikus NY-i hip hop jegyeket elegyítem egy kis ’easy listening’-gel és ’jazzfunk’-kal.
Őket szoktam hallgatni az egyesült királysági előadók közül: Hijack, Caveman, 4orce, Katch 22, Demon Boys, Gunshot, stb...
T: Mi a következő Lewis Parker projekt?
LP: Figyeljétek Tah Born szóló albumát és a 'The Puzzle episode two The Glass Ceiling'-et.
T: Végszóként mit üzensz a magyarországi hallgatóknak és az olvasóknak?
LP: Vegyetek Lewis Parker lemezeket! Tisztelet és béke
Ez most ilyen rendhagyóan rövid írás. KillaKent kérdeztem meg a napokban megjelent Keresztapáról.
Annyi a lényeg, hogy a Keresztapa filmzenéket használtam mintának az instrukhoz, imádtuk a filmet. Hasonló hangulatot kelt. Egy időszakunk van leírva benne, ami már elmúlt.
Szerintem jó kis anyag lett, kritikát szívesen írtam volna róla, de ahhoz sajnos rövid lett.
Egy hallgatást mindenképpen megér, aztán majd elkap benneteket is az ékszíj. ;)
Az album INNEN letölthető.
Ez az! Lewis Parker válaszolt. Úgyhogy a hétvégén meg lesz az interjú. A másik alany H.Staxx lett volna, de róla abszolút semmi érdekes nem jutott eszembe. Tudom, butaság volt így belevágni, de most már mindegy. És itt az LP utáni alany:
Jól látjátok.
Emberek!
A héten nincs túl sok időm, de úgy néz ki, hogy a sok várakozás után végre egy héten belülre tűzhetem előreláthatólag biztosra vehetem a Lewis Parker interjút! Utána a következő interjú még augusztusban jönni fog. És még van egy kis apróság a tarsolyomban.
2010. augusztus 10. 0:30: Update: Sajnos a kérdéseimre a válaszokat még mindig nem kaptam meg. Én mindent megpróbáltam - tényleg. Úgy néz ki LP későbbre marad. De van másik! Lehetne mondani, de én inkább írom - halványan, hogy ne legyen elkiabálódva. Plusz még egy extra giga szupernagy legendától is lehet várni valamit. Már a neve szerepelt a blogon, akartam is vele komolyabban foglalkozni, de eddig nem volt rá alkalom.
Minden jót nektek!
O.C. 1972-ben Omar Credle néven Brooklynban született.
Akár az egyik személyes kedvencem, Sadat X, ő is több híres és jelentős new york-i előadóval dolgozott együtt pályafutása során. Első hivatalos megjelenését 1991-re datálhatjuk. Az Organized Konfusion - ebből a duóból indult Pharoahe Monch - 1. albumán ő volt az egyetlen közreműködő. A következő közreműködése MC Serch ’Back To The Grill’ c. számának a remixe, amiben egyébként az akkor még fiatal Nas is szerepel.
1994-ben saját lábára állt és a Wild Pitch Records leszerződtette. E kiadó égisze alatt adta ki klasszikus, 'Word...Life' című albumát, ami nagy sikernek örvendett és mai napig méltatják.
1997-ben O.C.-t a Pay Day Records szerződtette, még ebben az évben kiadta 2. albumát, ami a ’Jewelz’ címet kapta - ez a lemez szintén sikeres volt. Az albumon szerepelt DJ Premier, Pete Rock és Freddie Foxxx is. Ebben az évben csatlakozott a legendás D.I.T.C.(Diggin In The Crates - manapság kifejezésként is használt "tevékenység"). Olyan tagok szerepeltek ebben a csapatban, mint Showbiz & A.G., Diamond D, Lord Finesse, Buckwild, Fat Joe aka Fat Joe - Da Gangsta, Big L és O.C.. 2000-ben a csapat kiadta első albumát ’D.I.T.C.’ címmel.
2001-ben O.C. újabb szóló albummal állt elő. Az album címe ’Bon Appetit’. Ez a kiadvány eléggé vegyes fogadtatásban részesült; erre az albumra O.C. előző két albumától eltérő, túl dallamos hangzás jellemző.
2005-ben egy új albummal állt elő, ami a ’Starchild’ címre lett keresztelve. Csak Európában és Japánban került kiadásra, mivel az Egyesült Államok területén a minták szerzői joga miatt kiadási nehézségekbe ütköztek. Az albumról jó visszajelzések érkeztek. Ugyanebben az évben a Hieroglyphics Imperim Records-hoz került és a bronx-i Mike Loe-val közreműködve kiadták ’Smoke And Mirrors’ c. albumukat.
2009-ben A.G.-vel 'Oasis: Together Brothers' című kollaborációjukat adták ki, ami méltatlanul alulértékelt lemez. Az album nagyrészét egy francia producer, E-Blaze producerálta, de többek között Lord Finesse, Showbiz és Statik Selektah alapok is hallhatóak rajta.
Életművéhez hozzátartozik, hogy 1995-ben egy single – ’Return Of The Crooklyn Dodgers’, a producer DJ Premier - erejéig része lehetett a Crooklyn Dodgers nevű csapatnak. A csapat tagjai akkoriban Chubb Rock, Jeru The Damaja és O.C. voltak; előttük Buckshot, Masta Ace és Special Ed; utánuk pedig Jean Grae, Mos Def és Memphis Bleek alkotta a Crooklyn Dodgers csapatát.
Először is elnézést szeretnék kérni a nagy kihagyásért, de szerettem volna egy kritikát írni mielőtt újra billentyűzetet ragadnék, a végeredményt tudjátok. De nem kell aggódni, ha minden összejön, akkor újra egy külföldi mc-vel készítek interjút.
Nem szaporítom a szót, remélem nem sokaknak kell bemutatnom ezt a tehetséges - bár többnyire elfeledett - MC-t. Íme:
Edo G 1971-ben született a Massachusetts-i Boston-ban.
1991-ben a Da Bulldogs-szal egyesülve kiadta első albumát, a 'Life Of A Kid In The Ghetto'-t. Ezzel a lemezzel helyi sikereket értek el - helyi rádiólejátszások, fellépések, stb., - majd a 'Roxbury 02119' 1993-as kiadása után a Mercury Records felbontotta velük a szerződést.
Edo ezután 4 nagylemezt és 2 kislemezt adott ki, körbeturnézta a világot és olyan előadókkal dolgozott együtt, mint DJ Premier, KRS-One, Pete Rock, Common, Masta Ace, Sadat X, stb.
Első szólólemezén, a 'The Truth Hurts'-ön DJ Premier és Pete Rock is dolgozott. A 'Wishful Thinking' - ami egyébként méltó folytatása volt elődjének - viszont nem lett túl sikeres annak ellenére, hogy egy jó albumról van szó. Ezt az albumot követte a Pete Rock által producerált 'My Own Worst Enemy'. Ezen az albumon Masta Ace, Diamond D és Jaysaun is közreműködött.
2005-ben a La Coka Nostra-ból ismert Slaine-nel és a Kreators tagjával, Jaysaun-nal közösen elindította a Special Teamz nevű csapatot. Még ugyanebben az évben kiadásra került egy mixtape-ük 'The Mixtape' címmel, majd 2007-ben kiadták a Stereotypez c. nagylemezüket, amin Pete Rock, DJ Premier, Marco Polo, Jake One, ILL Bill alapzenék is szerepelnek. Továbbá közreműködik rajta Buckshot, Sean Price, Akrobatik, ILL Bill és Devin The Dude.
Edo G Masta Ace-szel 2009-ben készítette el közös albumát, az Arts & Entertainment-et, amin Large Professor, KRS-One, DoItAll(Lords Of The Underground) és a De La Soul tagja, Pos is közreműködik.
Úgy gondolom, egyszer mindenbe bele kell kezdeni. Ez az első interjúm, ráadásul egy külföldi alannyal.
Kool Sphere-t kérdeztem meg a Verbal Threat múltjáról, jelenjéről és jövőjéről.
A fordításban segített: Thamole - örök hála.
Twix: A csapatotok neve, a Verbal Threat egy kicsit árulkodik a raphez kapcsolódó szemléletetekről. Vehetjük ezt igazi fenyegetésnek a "kamurapperek" irányába? Mi a személyes célod és mi a célotok a Verbal Threat-tel? Hogy jött az ötlet, hogy Reppond-dal rappeljetek?
Kool Sphere: Még az iskolás éveinket tapostuk, mikor szerencsém volt megismerni Reppond-ot. Ugyanazt a szenvedélyt éreztük a hiphop iránt és eleinte a zene szeretete miatt tartottuk a kapcsolatot; még nem azért, mert MC-k lettünk volna. Mikor a Verbal Threat-et kitaláltuk, akkor még az volt a célunk, hogy olyan zenét képviseljünk, amit mi magunk is szerettünk. Hogy ugyanazt csináljuk, amit a Gang Starr, Kool G. Rap, a Brand Nubian vagy Nas, stb.
T.: Ki inspirál téged és ki van rád a legnagyobb hatással?
K.S.: Engem leginkább a Gang Starr inspirál. A Gang Starr volt a példaképem. Rátaláltam olyanok munkásságára is, mint Nas, AZ, Big L, Kool G. Rap, Rakim, rájuk is példaképként tekintettem, és az egész egyre bonyolodott. Egyre fontosabb lett a mélyebb tartalom.
Úgy éreztem, és még most is így érzem, hogy Guru halála hatalmas veszteség. Volt szerencsénk a Verbal Threat-tel egy közös turnéra vele 2006-ban.
T.: A stílusod nagyon egyedi manapság. Úgy néz ki, hogy a pénz, a hírnév, a felhajtás és a csillogás a legnagyobb dolog az MC-k és az emberek számára a szakmában. De a te stílusod nem igazán számít eladhatónak, mert tapasztalataim szerint az emberek nem szeretik a társadalomkritikát és a gyökerek egyáltalán nem fontosak számokra. Mit gondolsz a hiphop szcénáról - a hallgatóktól kezdve az előadókig? Mi a hallgatók véleménye rólad?
K.S.: Mint az arany korszak (Golden Era) diákja, a hiphop megtanítja számodra, hogy tekints vissza a múltra, észrevedd milyen hatások jöttek be és hagyták el azt. Szeretem ezt az egész hiphopot, a kultúrát, mindent, amit magába foglal és kapcsolódik hozzá, a zenétől a táncig, és különösen a graffitit szeretem mióta elkezdtem skiccelni. Nagyon jó fogadtatásban részesültem a rap játékban, mint a Verbal Threat tagja, a 'Reality Check' és DJ Premier segítségével. Nagyon hálás vagyok Premiernek, hogy együtt dolgozhattam vele, és szerencsére segített nekem azokban az időkben zenei téren. Ő nagymértékben oka annak, hogy a mai napig zenét készítek.
De, hogy válaszoljak a kérdésedre, a mostani hip-hop közegről azt kell mondanom, hogy a pénz dominálja a dolgokat még mindig. Igazán nehéz egy kis változást elérni manapság a hiphop-ban. A nagy, vezető előadók ugyanolyan típusú zenékkel árasztják el a hallgatóságot, videó lejátszások, rádiós lejátszások, minden, amit a nagy kiadók biztosítanak nekik a háttérből. Mi, függetlenek nem vagyunk abban a helyzetben, hogy versenyezhessünk velük. Szóval a fiatalabb generáció csakis őket láthatja mindenhol, ezt az egy oldalt és semmi mást - a reklámozott oldalt. Szóval meglátjuk mi lesz, de még mindig optimista vagyok, hogy a hallgatóság és a rajongók meg fogják keresni az igazságot, és megtalálják mind azt a jót a hiphop zenében, amelyet napjainkban néhány kreatív emberke csinál.
T.: A nagy nevek az 'Integritty' lemezen és a 'Reality Check w/ Reckless Eye-Ballin' single-ön feltűnőek azok számára, akik elvesztették az új előadókba vetett reményüket. Hogy kerültél kapcsolatba azokkal az előadókkal, akik a nevüket adják a munkádhoz, pl. DJ Premier-rel, Kool G. Rap-pel vagy Smoothe Da Hustler-ral?
K.S.: Az 'Integritty'-t nem csak előadóként kezdtem el elkészíteni, hanem azok rajongójaként, akikkel szerettem volna közreműködni. Mindig szerettem volna közreműködni AZ-vel, Kool G. Rap-pel, Smoothe Da Hustler-ral, a Group Home-mal és hasonló előadókkal, mert ők voltak azok, akik legjobban érdekeltek a hiphopban. Elértem őket, és ahogy készítettem az albumot és ők meghallgatták azt, amin épp dolgozok már mentek is a dolgok maguktól. A kemény munkának és a tiszteletnek köszönhetem, hogy a valódi felismerte a valódit (Real Recognize Real).
T.: Mi a helyzet Reppond-dal? Várhatunk tőle valamit szólóban?
K.S.: Bármi lehetséges a jövőben szólóval kapcsolatban az emberemtől. Úgy gondolom, hogy most jobban összpontosítunk a Verbal Threat album befejezésére és kiadására. Ebbe a játékba csapatként kerültünk be, és mindig egy erős kötődés lesz köztünk, mint csapatban. Mindketten tiszteletben tartjuk egymás munkáját és a zenéhez való hozzáállását.
T.: Mi a következő feladatotok a Verbal Threat-tel? Mikorra várhatjuk a 'Golden Era'-t?
K.S.: A 'Golden Era' a mi csemeténk. Évekkel ezelőtt befejeztük már azt az albumot, keményen dolgoztunk rajta, de sajnos a kiadással problémáink adódtak. Reménykedünk, hogy a dolgok rendbejönnek. De addig egy új Verbal Threat albumon dolgozunk. Valószínűleg ez hamarosan ki lesz adva. A Verbal Threat folyamatosan új számokon dolgozik.
Figyeljetek ránk, hamarosan az USA-n kívül indulunk turnézni.
T.: Mit üzensz a magyarországi hallgatóknak és az olvasóknak?
K.S.: Köszönöm a felajánlást és a támogatást. A debütáló albumom, 'Kool Sphere - Integritty' elérhető az iTunes-on. Tiszteletteljesen élünk és nem adjuk el a lelkünk csak azért, hogy gazdagok legyünk. Amit csinálunk, a számok az embereknek szólnak és folytatni fogjuk. Félszemmel mindig figyeljétek Kool Sphere turnéját és az újonnan megjelenő számokat. Nézzétek meg a weboldalaim, hogy tudjátok, mik történnek!
OFFICIALKOOLSPHERE.COM
FACEBOOK.COM/KOOLSPHERE
MYSPACE.COM/KOOLSPHERE
TWITTER.COM/REALKOOLSPHERE
Végül, de nem utolsósorban: nyugodjék békében Guru!
Valami "nagy" dolog van készülőben. Egy kis idő kell hozzá, de elvileg 1-2 hét múlva olvashatjátok.
Akkezdet Phiai - Kottazűr
Egy olyan album, ami méltán nevezhető az előző lemez folytatásának, amit 2004-ben adtak ki. Kinézetre az egyik legigényesebb albummal van dolgunk. Stílusra legfőképp szimbolista - amivel egyből a borítón és a lemezekre rányomott ollónál és fésűnél találkozhatunk -, ami a második CD-re jellemző legfőképp - persze vannak egyértelmű kijelentések, de páran még ezeket sem képesek megérteni. Az albumon nincs túl sok mc közreműködő. Zeek, NKS - ők egy-egy számban külön -, és Sena, aki magyarul (!) versel/rappel - és az 5 Terem refrénjét énekli. Az alapok nagy részét Saiid írta, de van rajta Realistic Crew, Cadik, Kunert Péter és Slow zene is.
Kívülről 5-ös. Mintha ez a hajas-fésűs megoldás a phiúk két arcára próbálna rávilágítani - akár az olló-fésű kombó. A kócos és ollós rész a srácok régi - de az 1-es CD-n szereplő -, komolytalanabb és sokkal inkább szórakoztató jellegű arculatát jelzi: a borítón kifésülik, a lemezre rányomott mintán meg egyenesen "levágják". A fésű pedig a "megkomolyodás" és összeszedettség szimbóluma a CD2 mellett.
Ollós lemez *5-ös. Zeneileg visszaköszön az Akkezdettel behozott érzet. Mintázott számok enyhe dallamossággal, zongorás klimpírozás a lépcsőházból, vagy a falszomszédból. Ezt úgy érzem nincs is értelme tovább ragozni.
A szövegek és a technikai megoldások is maradtak. Nyakatekert szavak, már-már addig nyújtott rímek, hogy úgy érzi a hallgató: ennek már soha nem lesz vége. Persze mindannyian szívesen hallgatjuk, de mintha nem tudnánk betelni a rímek ekkora méretű felhalmozásával: akarjuk a következő kombinációt.
Igazából ez a lemez nekem kicsit jobban tetszik, sokkal kiforrottabbnak tűnik, mint a fésűs.
Fésűs lemez 5-ös. Ezen a CD-n az alapzenék részéről viszont beköszön az élőzenés, jazzes arculat. Ez egy komolyabb, sokkal összeszedettebb, de mégis sokkal elgondolkodtatóbb alkotás, mint az első CD.
Ezt a lemezt azok szeretik nagyon, akik tudnak gondolkozva szórakozni, vagy vica versa. Aki nem vevő a hasonló, nem bulizós számokra, az fintorogva fogja hallgatni, és ajánlott számukra a többszöri hallgatás, ugyanis biztos találni fognak valamit, ami megfogja őket.
Margó: Akkezdetéknek újra sikerült valami teljesen újat mutatni. Sokaknak nem tetszik ez az új stílus, de gondoljunk csak bele, hogy hogy nézhettek 2004-ben a magyar rap-rajongók az Akkezdetre. Akinek még nem estek le a dolgok a Kottazűrrel kapcsolatban, annak lehet, hogy évek múlva fog eszébe jutni, hogy ezek a számok tényleg mennyire jók. Egy különbség van a régi és az új vonal között: a régi nagyon sok embert inspirált, akik ma mondhatni csúcson vannak; az új is lehet, hogy sokakra lesz nagy hatással, de senki sem lesz képes arra, hogy ugyanerre - vagy legalább hasonló - szintre emelje ezt az irányzatot.
Guru 1987 óta volt aktív, bár 1985-ben ötlötte ki DJ 1,2 B-Down-nal a Gang Starr előfutárát, a Horne And Elbo-t. 1989-ben B-Down kilépett a dologból, és megismerte DJ Premiert, aki adott - akkor még - Keithy E-nek egy pár zenét, amik tetszettek Gurunak, és úgy döntöttek, ezen túl együtt fognak dolgozni. Ugyanebben az évben adták ki a 'Manifest' kislemezt, majd szinte egyből a 'No More Mr. Nice Guy' címmel ellátott albumot.
A következő két albumuk - Step In The Arena(1991), Daily Operation(1992) - szinte uralta az 1990-es évek első felét New York-ban, és megalapozta további sikereiket.
1993-ban Guru kiadta első szóló albumát, a 'Jazzmatazz vol. 1'-et. Ez az album ott volt az elsők között, amelyek megpróbálták az élőzenés jazz-t a rappel kombinálni. Ez az akció sikeres volt, olyannyira, hogy további három Jazzmatazz album látott napvilágot. Bár már majdnem 15 éve rappelt, első "klasszikus" szóló albuma 2001-ben került ki 'Baldhead Slick & Da Click' címmel.
Az évek alatt megromlott a viszony Guru és Premier között, és 2003-ban a The Ownerz kiadása után - a nyilvánosság előtt tisztázatlan okok miatt - elváltak útjaik.
A 'Version 7.0: The Street Scriptures'-t már Solar támogatásával adta ki, de a lemez nagy bukás volt számára. 2009 májusában a szintén Solar által producerált '8.0: Lost & Found'-t adta ki. Ez az album szintén nem lett sikeres.
2010. február 28-án szívrohamot szenvedett, majd pár napig kómában volt. 2010. április 19-én végzett vele a rák.
Guru nem csak technikailag, de tartalmilag is egy nagyon egyedülálló mc volt. A személyes tapasztalatai adtak pluszt a tartalomhoz, monoton stílusa pedig mindmáig egyedi.
Szintén említésre méltó, hogy - a többi beef-fel ellentétben - nem diss-elte agyon Premiert, és nem teregette ki a szennyest.
Nyugodjék békében!
Gondolkodtatok már azon, hogy a magyar underground-ban milyen szinten áll a klipgyártás? A válasz egyszerű: elég sokszínű. Van ötlet, motiváció, koncepció, tisztelet, eszközök, technika és tehetség. Négy videoklippet mutatnék be.
A Verbal Threat egy olyan rapduó, ami még a 90-es években is megállhatná a helyét. A feltételes móddal azt próbálom hangsúlyozni, hogy Kool Sphere tavaly kiadott válogatás albumán és két single-ön kívül semmit nem adtak még ki.
A formációt DJ Premier vette szárnyai alá, - és ez nem is okozhat csodát senki számára, hiszen teljesen olyan témákat ragadnak meg a rímeik, amiket pl. Guru vagy Jeru szokott - de Kool G. Rap is szerepel az egyik single-ön. Van itt minden, mint a bazárban. Hiphop, kerületi sztorizgatás, elgondolkodtató, "álszimbolista" vagy mögöttes tartalom. Néha a sokak által ismert Akkezdet Phiai-ra emlékeztet, hiszen ők is megcsinálják, anélkül, hogy arról osztanák az észt, hogy hogy kéne csinálni. Csak az album hiányzik. A várvavárt Golden Era. Időközben lehet meg fog, vagy már megváltozott a címe az albumnak.
Kool Sphere "albumáról". A lemez 13 számot tartalmaz, csak számok, egyetlen skit, egy intro, egy outro, egy interlude, se semmi sem szerepel rajta teljes értékű dalokon kívül. Közreműködőként is csak Reppond, a Verbal Threat másik tagja szerepel az albumon.
Az albumon erősen érződik helyenként, hogy célbavehették a 90-es évek raphangzásának 2006-201x-re való áttranszformálását. A dob ugyanúgy üt, mint ahogy az Premier alapjaiban szokás, a szövegek olyan precizitással kerültek tálalásra, mintha Big Daddy Kane vagy Masta Ace írta volna őket.
Mikor újra és újra meghallgatom ezt az albumot, vagy a két single-t, mindig felvillan bennem, hogy ez az album igenis, ez a beígért Golden Era - hűen a nevéhez - megválthatja a hiphopot. Remélem így is fog történni.
Egy 3 részes "sorozat" kidolgozásán ügyködöm. A téma egyértelműen hiphop, node azon belül vajon mi lehet?
Én már tudom, majd ti is meg fogjátok. Egy-két nap és publikálom. ;)
Ezt inkább nem kommentálom, csak megmutatom, aztán jöhetnek a vélemények, okfejtések. Íme:
Ebből lehet külön rovat lesz, hiszen elég sok hasonló példa létezik.
